Talált vers / XIV.

Caius Valerius Catullus
XIV.[2018. január]



Drágább, mint a szemem világa csak ne
volnál, Calvusom, én e küldeményért
gyűlölnélek, ahogy Vatinius tud
gyűlölködni. Mi szó, mi tett a vétkem,
hogy vesztemre te ennyi gyatra költőt
küldesz? Ügyfeledet, ki íly sok ádáz
verset varrt a nyakadba, verje átkom!
Sejtem, hogy neked ezt az új s kiváló
holmit Sulla, a litterátor adta,
s akkor semmi baj, akkor élvezem, hogy
fáradságod egész hiába nem volt.
Borzadalmas e könyv, az istenekre!
s ezt küldted, csak azért, Catullusodnak,
hogy meghaljon, amint kezébe kapja,
Saturnalia ünnepén, e legszebb
ünnepen! De megállj, ravasz! ha virrad,
vásárolni futok, s a könyveseknek
polcáról csupa Caesiust, Aquinust,
Suffenust szedek össze, mind e mérget
elküldöm neked: ezt kapod, lakolj meg!
Addig is kifelé, sietve, honnan
csámpás lábatok elhozott idáig,
századunk nyavalyái, gyatra költők!

Devecseri Gábor fordítása


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Caius Valerius Catullus


A szerzőtől még

   XXII.
   XXIX.
   L.
   LI.


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.