Talált vers / XXIX.

Caius Valerius Catullus
XXIX.[2018. január]



Ki tudja nézni ezt, ki tudja tűrni is,
ha nem ripők, falánk s szerencsekergető?
Ma mind Mamurra bírja nagy Britannia
s Comata Galliának ősi kincseit.
S te szajha Romulus, te látva tűröd ezt?
Ripők vagy és falánk s szerencsekergető.
Az ott a pénzre büszke, dölyfösen feszít
s az összes ágyakon keresztül úgy libeg,
miként fehér galamb, miként Adonis. Ezt
te szajha Romulus, te látva tűröd is?
Ripők vagy és falánk s szerencsekergető.
Egyetlen imperátorom, csak az lökött
nyugatra, messzeföldi nagy szigetre, hogy
paráznaság-kitágitotta Mentulád
ezerszer annyit elzabáljon egymaga?
Mi más a beste léhaság, ha ez nem az?
Kevés, mit elzabált meg elszeretkezett?
Először apja kincseit dobálta szét,
következett a Pontus és Ibéria,
aranyhozó Tagus folyó lehet tanu.
Ma tőle fél a gall határ s Britannia.
Miért segéltek íly gonoszt? Kövér vagyont
benyelni tud csak. Ért egyébhez is talán?
Egyetlen imperátorunk, após s te vő,
miatta vertetek ti szerte kincseket?

Devecseri Gábor fordítása


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Caius Valerius Catullus


A szerzőtől még

   XIV.
   XXII.
   L.
   LI.


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.