[Látó, 2010. január]

A türelem zárt erényét gyakorlom ugyan,
de a megbocsátást nem akarom gyakorolni,
ezt a parancsolatot megtartani nem tudom, hiába
próbálom s nem is próbálom immár.

Akit szerettem, mégis bántott,
boldoggá ne tegyed, Uram!
Verjél vasszögeket a szívébe,
vascsövet a végbelébe,
döfd ki a szemét, ropogjon bele,
tépd ki egyenként a körmeit!
Sírjon és ne legyen elég,
folyjon a taknya és a vére,
visítva csináljon magára,
sikoltson érted!

Ha nem adod meg,
ha minden vissza s másképp,
ha semmi sem így –
úgyis egyedül.