Vers, próza / a meglepetések kora...

Kiss-Pál Klára
a meglepetések kora...[2020. október]



a meglepetések kora úgy kezdődik
hogy megjön a kisöcsénk és mi
ugyanúgy behúzzuk szemünkbe a sapkát ugyanúgy grimaszolunk
és pörgünk a tengelyünk körül mint azelőtt
de már nem nevetnek
ehelyett azt mondják halkan
fiam ne butáskodj

úgy folytatódik hogy az arcunkba hulló hajat
valaki hirtelen hátrasimítja szemünkbe néz
azt mondja szép

majd pár év múlva ezt a szép szemet kerülni kezdik
nem néznek bele inkább kicsit lejjebb talán a vállunk mögé
megfordulnánk hogy lássuk mi van de egyfelől nem lenne ildomos
másrészt jól meglepődnénk akár volna ott valaki akár nem

lassan beköszönt a meglepetések nélküli kor

egy viszonylag tágas lakásban élünk a nappali egy adott pontján
néha kidugjuk fejünk ha a látványt kitakarja
egy-egy görgős szekrény óriáskígyós terrárium könnyező pálma
amit jobbról-balra majd vissza – aztán már összevissza
tologatnak előttünk
a vízszintesek szigorú törvénye szerint

azt mondják majd öregkorban
amikor cserbenhagy a test
a legmerészebb pillanatban roggyan meg a térd
s nem jut eszünkbe annak a nagy szent micsodának a neve
amit évekig kutattunk
talán akkor
szintet lépünk

vagy bukunk.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kiss-Pál Klára


A szerzőtől még

   kút, pihenő
   Lisa Cairn
   járatok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.