Vers, próza / az árnyak

Fazakas Attila
az árnyak[2020. június]



míg vitte az árnyék
ment

azt hitte az árnyék az
otthon

abban megkapaszkodhat

az a köpönyeg
ha jól a kezére csavarja-csomózza
nem esik majd el
alája bújhat
biztosabb volt a fénynél
azt hitte az ő árnyéka az árnyék
ezt hitte
és naivan hűsült benne a halánték

aztán megállt
egyszer
cipőt bekötni

s az árnyék csak ment tovább

nézte

az pedig egyre távolodott
rásimult a tárgyak kemény vonalára
emelkedett
lesiklott
kivékonyodott
sehol se volt már

és akkor felemelkedett
kíváncsian fordult hátra
kereste

van-e neki

nem fénye
árnyéka

semmije

csak a jól bekötött cipője –

csak a jól bekötött cipőpárja volt










Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fazakas Attila


A szerzőtől még

   artepowera
   amarcord
   az szép


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.