Vers, próza / az édenkert kapuja

Szántó T. Gábor
az édenkert kapuja

[Látó, 2010. január]



az édenkertnek hét kapuja van
a legkülső a hebroni makpela
barlangból nyílik
ádám akkor fedezte fel
amikor ott temette el évát
sírásás közben isteni illat
hatolt az orrába
s remélve hogy visszanyerheti
elveszett otthonát
még mélyebbre ásott
de egy mennydörgő hang
megálljt parancsolt neki


ádám is a barlangban
van eltemetve
szelleme most is őrzi
az éden kapuját
melyen égi fény
világít kifelé
egyszer izsák is imádkozott
a szomszédos mezőn
amit az éden illata áthatott
az illat még vagy húsz
nemzedéken át
érződött ama bőrökön
mit isten ádámnak
ruházatul adott
s mit férfileszármazottai
elsőszülött ágon örökölnek


a többi ember
ki asszonytól származik
ezért szimatolja körbe a nőket
ezért vágyik vissza
ölük kapuján át
az édenkertbe



A Robert Graves–Raphael Patai: Héber mítoszok (Gondolat Kiadó, 1969) kötetben Terényi István fordításában közölt midrások nyomán.
A szerző verseskötete 2010 júniusában jelenik meg a kolozsvári Koinónia könyvkiadónál.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Szántó T. Gábor


A szerzőtől még

   ádám


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.