Vers, próza / colos-vár

Vass Ákos Lajos
colos-vár

[2011. július]




s hogy idővel rájöttem a lábak nyitjára,
még nem mondhatom: teljesen megérte,
vagy hogy éppenséggel egészen hiába
– esetleg hány dolog egyszerre beférne –


a sétány egymagában grasszál,
végigtaperolja a keskeny padokat,


egy-két veréb-csirip, pár hentergő pár
felváltva hideg csókot adogat


kipufogógáznak, villanyvezetéknek:
a város ezt is halkan elnyeli.
türelme tenger, s a verejtéke
színe-bűze: majdnem emberi.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vass Ákos Lajos




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.