Vers, próza / (egy pincérlánynak)

Vass Ákos Lajos
(egy pincérlánynak)

[2011. július]




az idő lüktető halánték.
mit csinálni, merre menni,
mert példának okáért:
barack lennék. éppen kajszi.
fertőz kellem tompasága,
martra fut az értelem,
s továbbszök kényszer délibábja,
nemed visszacseng. kellemesen


hathatnék az esti fényben,
minden csillag félmosoly;
– csak kávézok, míg te éppen
fals csendemben felmosol. –



(...)


kiborotvált nyakkal mered a lényeg
felfüstölt tarkóm mögé,
csak néznek fehérek, csak néznek népek:
hogyan válok füstből köddé,


át a szűrőn, üggyel-bajjal,
merészen, mint szakadár,
eggyé válva minden lommal:
törmelék, főn, x. madár.


raklapon hordoz a száraz erény,
flaszterjazzként átpereg a homok,
nádívként szájmetsző csók hajlik felém,
bús kancám orrnyerget ostoroz;


nyakamhoz ért a metszőfog,
ütőeremen érzem;
én már semmimet nem őrzöm;
én már semmimet nem féltem.



(...)


nem ölelt át a nő karja
– sem véletlenül, sem készakarva –
tudtam: kemény vagyok, s azértse’
leszek széldzsekik szakadt válltömése,
és mint vécéülőkén a gyönyörcseppek
meghúzódtam felajzottan, véletlenül
hozzámtapadtak önkéntes seggek;
– rájuk száradtam cefetül –


s míg otthon szőrcsimbókból kapirgálva
átkozták seggük szar sorsát:
unottan osztottam parancsot. kötél, gijotin, máglya.
s szaporítottam a szófosást.


(háromrétegű zewára várva)







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vass Ákos Lajos


A szerzőtől még

   Habcsók filozófia
   Szégyentelen
   You chose the loser
   Ha beverem bokám
   colos-vár


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.