vers, próza / egyszer

Oláh András
egyszer[2017. június]



egyszer kikölcsönöztelek magamnak
ideiglenes voltál azt hittem
s hogy az így szerzett nyugalom
majd új álomba forgat
de benned semmi tapintat nem maradt
érzéketlennek mondtál és öklöddel
verted vadul a mellemet
nem tudtam mit akarsz
hiszen az öröm már úgyis megkopott
jobb lett volna meghúzni magad
s nem rám várni éhesen
de azt hitted áttelel a remény
s hogy folytathatjuk még bárhol
bárhogyan csak amikor azon a hajnalon
az ajtót nem én nyitottam ki értetted meg:
hiba volt bíznod s nekem már
nincs veled több történetem
s ha igazat hazudtam is azon
a régi érettségi banketten
akkor se higgy nekem többé sosem
mert nem kezdődik új reggel
és nem bújok hozzád
hogy masszírozd fájós kobakom
már nem vagy itt velem
add fel hát csacska tervedet hisz kitöröllek
majd úgyis mint néha a verseket





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   fáziskésésben
   ne adj előnyt
   mélység


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.