Vers, próza / erzsinéném

Dimény H. Árpád
erzsinéném[2014. március]



haza akartak-e vagy haza kellett jönniük erről soha nem
meséltek azt tudtuk hogy erzsinéném a háborúban született
miközben bombáztak istvánnagyapám szerint a martinok és
a sturmovikok a rádió mondta krokodil gross hangjukat meg
lehetett szokni de volt amit nem irénnagyanyám megszokta
az új szent jános kórház ágyát a diós árok utcában ahol ’44
decemberében szült nagyapám a légitámadásokban leomlott
és kiégett házak látványát naponta miközben a szülészet felé
lopakodott az úton keresztbe szakadt fákon át a kiégett kidőlt
oszlopokat ahogy összegubancolódott villanydrót-kezekkel
markolásznak a semmibe megszokta az utcák ideges hangulatát
a kószáló éhező lovakat a margit körúton végigdübörgő harci
kocsikat a 7.5 cm-es a 4 cm-es és a 8.8 cm-es ágyúkat azt hogy
egyik éppen az új szent jános kórházra mered ahol erzsinéném
született december 25-én megszokták hogy mindenre bombáznak
és a bombázás helyén szajréznak szőkemarcsáék is onnan ami
kezük ügyébe akadt fegyvert is szereztek később odahaza anyám
látta eldugva a hiúban ha ők nem viszik az orosznak marad aztán
megszokták a hatheti pinceéletet a dávájt a kiégett állomásokat a
dermesztő hideget hazáig az üres vagonban a párhónapos néném
sírását akit pelenkának használt szaros lepedőkbe csavartak hogy
ne fagyjon meg paptercsiéket akik ugyancsak karon fekvő babával
jöttek haza a rég nem látott imecsfalvi állomást amely még négy–öt
kilométer gyalogút otthontól csak azt nem amikor paptercsi az állig
bebugyolált gyerekét nagyanyám kezébe adta fogja míg leszállnak
ő pedig erzsikét nagyapának a csendet nem szokta meg a pólya alól
és a fagyos áttörhetetlen hideget a gyermek üveges szemében





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimény H. Árpád


A szerzőtől még

   a kazánház
   lépcsőházajtó
   apám hatodik levele
   véletlenül


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.