Vers, próza / hiányok

Csorvási Noémi
hiányok[2021. június]


dobhártyámat véresre kaparták a visszhangok
„kussolj vagy megcsaplak”
a tükör előtt állva próbából szétnyitom ajkaim
a magány eldugítja a nyelőcsövet
nem tanítottak meg verekedni

a zuhany alatt lesikálom a szőrszálaimra ragadt
félig képzeletből felépített családi emlékeket
reggelre újra rám telepszenek
nagymamám azt mondta
a hallgatás sírba tesz
ő sohasem hallgatott
egy történet közepén halt meg
a barázdákat a számon tőle örököltem

álmomban látom a gyerekem lebegni a wc-kagylóban
nappal nem merek belenézni
a liftben egy férfi válla hozzám ér
a félelem azonnal elrándítja a karom
az ágyékom mégis lüktetni kezd

titkon attól félek ha ütnék
megvakítana a por
a sötétben pedig
jobban hallatszanak a hiányok

(A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának a Költészet Napjára meghirdetett „Írd meg magad” pályázatának nyertese)





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Csorvási Noémi


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.