Vers, próza / játékaink

Oláh András
játékaink
[2021. március]





némafilmünkben ott ücsörögsz
a kertvégi diófa árnyékában
ráöregedve a madárcsicsergésre
ebben a játékban csak veszíteni lehet
és akkor is vége ha újra számolod
Isten fogaival tépi ki
a tegnapot
semmi sem marad
csak a kipréselt emlékezet
izgatottan törülgeted a homlokod
küzdeni vágysz
mint amikor még játékháború dúlt
a ligeti betyárok között
makkal tobozzal dobálóztatok
hogy az ostorpattintásnyi enyészetben
elússzon minden
a sebek behegedtek
de foltot hagytak az emlékeken
hiába ragadod meg a kezem
már nem segíthetek
nézem a messze hunyorgó szarkalábakat
öröklejáratú hitel maradsz
egy kertvégi rejteken













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   hibátlan hajnalok
   versenyeink
   zuhanások


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.