Vers, próza / kút, pihenő

Kiss-Pál Klára
kút, pihenő[2020. október]



ötven múltam
már nem sietek leporolni fenekednek a széket
nem zsonglőrködöm a tálca süteménnyel
nem ugrok elsőnek mosogatni
nem szabadkozom hogy így nézek ki és
helyén kezelem ha szembedicsérnek
nem hazudok hogy bárki boldog lehessen
nem igyekszem oda ahová mind aki számít
nem versengek a ház legjobb futója címért
húgyért-szarért nem adom a lelkem
húgyért-szarért már semmit
gyakran tévedek
gyakran késem fontosnak nevezett helyekről
fontosnak nevezett találkozásokról
gyakran érzem hogy semmit nem tudok
de mivel óvakodom a túlzásoktól inkább így mondom:
szinte semmit nem tudok és
nem akarlak meggyőzni erről a kevésről
nem mondom hogy nem vágyom a boldogságra
voltam már boldog tudom mire vágyom
(többre mint megfogódzni egy sörösüveg nyakában)
de
nem akarom hogy jó vége legyen az egésznek
amíg e három dolgot nem tudom legalább
mi a vég
mi a jó
s az egész

Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kiss-Pál Klára


A szerzőtől még

   Lisa Cairn
   a meglepetések kora...
   járatok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.