Vers, próza / (karcolatok)

Gregus Zoltán
(karcolatok)

[Látó, 2010. április]




Talán emlék



Emlékszem, mikor láttam meg őt. Nyár volt: Angyalok. Délelőtt vagy délután lehetett, inkább délelőtt, mert a nap besütött. A kávézóban alig volt vendég. Pár lépésre tőlem, egy másik asztalnál egy kisebb társaság ücsörgött. Beszélgetésfoszlányok érkeztek hozzám. Tekintetükből remény áradt. Bennem akkor iszonyú reménytelenség.
Elmenőben egymásba néztünk. Benne reménytelenség, bennem remény támadt.
Persze, csak kitalálom.
Nemrég, mikor ezt elmeséltem neki, nem emlékezett. Valamivel megijesztettem ekkor. Talán azzal, hogy mindent feltettem egy lapra. De hát minden igazi ajándék – áldozat. Ezt másoktól tudom. És leginkább akkor, ha magunk vagyunk – az ajándék.



Helytelenkedés



Van egy kávézó, szeretek oda járni. Csak ritkán találni helyet, de ilyenkor az általam kiszorított tér veszít a súlyából. Van egy másik kávézó, mindig találni helyet, de a hely valahogy nem szeret engem. Egyszer rám is szólt a kiszolgáló, hogy ne üljek a kicsempézett ablakpárkányra, mert leverem az amúgy is hiányos csempét. Akkor még nem voltak székek. A tegnap a főnök egy széket akart a fejembe húzni, hogy állítólag a múltkor lehamuztam és kiégett a műanyag huzata. Be volt gurulva, ordítozott velem mindenki szeme láttára. Igaz, jókora fekete lyuk maradt utána. Én csak csodálkoztam, majd nyugodtan felnéztem, mondtam, hogy értem, mindjárt megyek. És kiszálltam az ablakon.



Parkolás



Gyermekkoromban sok galambom volt. Napokon, heteken keresztül csak néztem őket. Elrepültek és visszajöttek, egyik a másik mellé repült, repültek mindketten tovább. Tőlük tanultam az udvarlást s a szerelmet. Nem úgy, hogy röptében, nem. Csak valahogy nem tudok parkolni azóta sem. Erre nemrég jöttem rá, mikor az autó ablakán beszólt egy váratlan fiatalember, hogy foglalom a helyét, azt mondja. Igen, a hellyel van valami. Mikor beszólt, akkor sem fértünk. A lánnyal a kormány és az ülés közé préselődtünk, de leginkább a kormány zavart.
A hely és a célirány, de akkor ebbe bele sem gondoltunk igazán.



Volt egy lány



Volt egy lány, Amaryl. Akkor még nem tudtam róla semmit. Nyáréjszaka és fülledt insomnia. Egy ismeretlen kocsmába tévedtem, Retró volt a neve, azt hiszem. Hajnali háromkor még dugig volt, és élőzene. A bárpultnál kértem egy csapolt sört. Nemsokára éreztem, hogy nyom ez a tér, vagy csak a tömeg teszi, ki kellett lépnem. A kerthelyiség szintén tele volt, ismeretlen emberek. Leültem a kikövezett járdaszegélyre, cigiztem és iszogattam megkezdett sörömet. Kissé távolból néztem az embereket, gesztusokat. Hallgattam a nyüzsgő élet hangjait. Jólesően hatottak rám ezek az elemi megnyilvánulások akkor. Máshonnan jöttem.
Egyszer csak egy lány integet felém. Nem láttam tisztán az arcát, de úgy tűnt, nem ismerem. Visszaintettem. Örültem a spontán megnyilatkozásnak, de az is benne volt, hogy nehogy megsértsem, ha ismernem kéne. Néha odanéztem, az arcát figyeltem, de semmi. Vagyis igen, szép volt, de nem tűnt ismerősnek.
Egyszer csak leült mellém. Szia, Amaryl vagyok, mutatkozott be. Érdekesen csengett a neve. Beszélgettünk, hogy ki mit keres, kutat. Gyere velünk, és már tuszkolt be a kint várakozó taxiba, megyünk egy másik helyre, mondta. Még tartott a söröm. Ezzel mi legyen, kérdeztem a korsóra nézve. Hozd magaddal, mondta. Az autóban alig fértem, alig jutottam szóhoz, és még a söröm is.
Egy másik éjszakai helyre értünk, a nevére sem emlékszem. Igazi alvilági hangulat. Belépőt kértek a kidobófiúk, könnyűlányok és keménylegények, bömbölt az újabb popzene. Minden új volt, másvilág. Tetszett, hogy ezt még nem ismerem. Amaryl bemutatott egy barátnőjének, azt mondta róla, hogy nagy kurva, de szereti. Egy idő után már rajtam kéjelgett a lány, csókolóztunk is talán. Tényleg kurva, nyugtáztam magamban. Aztán eltűnt Amaryl a szemem elől. Meg a cigim és a sörök is az asztalról, mire visszamentem. A pincérek természetesen nem láttak semmit. Azt hittem, átverés. Valami balhé is volt, a lányok egymásnak estek, a keménylegények üvöltöttek. Hazaindultam gyalog, az utcán már világos. Egyszer csak lehúz mellém egy taxi, Amaryl ugrott ki belőle, hazaviszünk, mondta. Az autóban végig egy lánnyal beszélt telefonon. A sofőrnek mondtam, hogy itt kiszállok, Amaryl még megadta a számát, hogy majd hívjam fel.
Még aznap éjjel találkoztunk. Táncoltunk és szeretkeztünk a parton, a másik oldalon. Ő mondta először talán, hogy lettél ajándéknak nekem. Néha felhívom. Hallgatom a telefon tompa kicsengését.



Volt még egy lány


Volt még egy lány. Férje is. Egy éjszaka beestem hozzá. A férjét kerestem, de nem volt otthon. Valamin dolgozott. Mondta, hogy várjak egy kicsit. Bort töltött addig is. Olvasni próbáltam. Találtam valamit, de nem tudtam figyelni. Vártam, míg bevégzi. Valamikor csatlakozott ő is, a bor mellé. Ő mondta el, mi velem, mi bennem. Hallgattam. Igazi kinyilatkoztatás. Cipelem azóta is.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Gregus Zoltán


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.