Vers, próza / ki fog

ki fog emlékezni
falon rajzszegként
alvó bogárra
ujjnyi repedésekre
rozsdás kampósszegre
papírvékony vakolatra
mennyezetről lelógó pókfonálra
vízhullámra lombzúgásra
kiégett villanykörtére
hónaljad fecskefészkére
ha nem fogok emlékezni
még magamra sem –
ajtó közé szorult
ujjamról a köröm
életem feketül
lehullik vissza többé
sose nő