Vers, próza / kutya magyar

László Noémi
kutya magyar[2019. december]



kutya legyek
ha nem volt folyamatban
az örök élet
műanyagmentes nyár
alkoholmentes én
szimultán szabad és kötött
szívritmusféleség
volt hazaféleség is
elszakadt
szúrt dörzsölt szorított
udvaron
láncra kötve
vonítok
hát ilyen kutya lettem
fűre nedű nedűre fű
levágják aztán újra nő
újranövök ott
ahol kiszakadtam
az estből
az agyonfércelt nemzettestből
de itt mi tökéletlenül
hamisan élünk
románul is beszélünk
németül munka
angolul háváj
váj váj
mi poliglott
rom-magyarok vagyunk
mein Gott!
kedves hazám
majd megszokod
aki tudott
már megszökött
itt nem maradt
csak a lökött
meg a csökött
meg a kötött
mind itt matat
a szív alatt
hallod, hazám?
te nagy lakat
katt katt
vonat
hozod viszed
a dolgokat
s egy vak lovat
vakból sokat
mert itt csak az marad
aki homályosan
mellkason át
pislogva lát
kiiktatja a koponyát
issza a lótejet és szívja a fogát
nohát nohát
ne hüppögj
szedd össze magad
Európa halad
de a magyar marad
kutya magyar
mint a fenyő
mint a cövek
ó hegyeidből
koponyánkra kövek
a gerinced törek
történészed hadar
másfél millió mosolygó magyar
betört balkáni kirakatban
Erdély egy mém
it’s such a shame!













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

László Noémi


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.