Vers, próza / magam mögé állok

Simonfy József
magam mögé állok


rengeteg éjszaka terhe alatt
kihúrolt bél kezdek elfogyni
belülről most üres és szomorú
vagyok egyszerű fésüben


fönnakad fehér haj és
rohanó eső ablaküvegen
hold tőkéjén fejem csak le ne
csapd uram vérem a tejútra


fröccsen bepiszkítja magam mögé
állok magam mögött megyek
látom a reggel mint valami


sötét rongyot ráncigája az
éjszaka utolsó darabját és
hogy nyaram hideg őszbe tolat át







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simonfy József


A szerzőtől még

   kék üresség
   de nem
   így telnek
   méghogy erdő
   az asztalon


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.