Vers, próza / maszkban

Farkas Arnold Levente
maszkban[2021. február]



fontos a művészet, de szabályok
nélküli táncban tiprom a lábad
bartók béla a népdalok arcát,
kenceficézte viasszal hangsmink
persze homályos, látja szabó
lőrinc is a lepkét szárny a
valóság, elrepül része a föld
ről az álom mennyei ármány,
hexameterbe szorítom a költő
furcsa alakját, minden mondat
pont pontig tart kezdem elöl
ről, míg zeneszerző adja
a formát tart a teremtés

gólyát gyógyít bartók béla
az izmiri kertben, tudja
szabó lőrinc a valóság
szárnya a lepke, trónfosztott
szűz vedli le bőrét mint
az igazság, mária festett
arca az árnykép színpadi
látszat, féltékenység űzi
el álmom, téved a tündér

mégse teremt a teremtő
törvényt mást csak a
ritmust, ritmust ritbor
a szőlő termi a ritka
becézve, trágár tróger
bartók béla a szent zene
szerző, méla szabó lőrinc
szemüvegben nézi a tájat,
méla csavargó isteni
gazság nincs bizonyosság

gyógyít gólyát bartók béla
az izmiri kertben, torzul
a lélek mert megalázzák
nincs cigarettám, mert nincs
többé bosszú és nincs hála
se többé, izzad a maszkban
az arcom mindenen ott ül
a látszat, szent keserűség
fogja marokra a néma igéket,
fordítják már német nyelvre a
verseim ízét, írja szabó lő
rinc is az álmát szobra
meredten, nézi kutatja katóját
debrecen éli világát, hexa
meterbe szorít ez a ritmus
színpadi árnyék, látom
a kertben a fákat a
férget mind gyönyörűség

csordultig, szigetmonostor,
húsz szeptember kilenc,
szerda, tévedéseink lát
szatnak látszanak, nyelvem

alatt igazság lakik, érik
a forma, éretlen az alak,
el lehet tüntetni valamit,
valótlanságot valótlanság

kaszál, örömeitek elrom
lanak, a próféta árnyéka
hajóra száll, hallgatást
tátognak a halak, gyerme
kek sírása a halott ten
ger, kiköt némán a reggel

látom a kertben a fákat
a férget, mind gyönyörűség,
bartók béla szabó lőrinccel
mégse találkozz, mert még
nincsen kész a tücsökzene
dallama fásult, debrecen
árnyai látják már rég meg
menekültél, mert nincsen
többé bosszú és hála se
nincsen, trónonülő maga
tartás szűzként látszani
szűznek, múltba merültél
mint az időtlen név neve
árnyék, mégse teremt
a teremtő törvényt
mást csak a nyelvtant













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Farkas Arnold Levente


A szerzőtől még

   egyszer egy – egyre megy


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.