Vers, próza / mi tűnik

Kabai Lóránt
mi tűnik[2019. március]


elő belőlünk, mi bújt ennyire mélyre,
hogy ebben a télben mégis megmutatja magát egypár
zavaros szívdobbanásig, csak mintha valaki, jobb életet
ajánlva neked, a sírunkon járkálna. zártkörű korszak.
majd már kitartóbban, hideg helyek, még hidegebb nevek,
kivilágosodik, szürke lesz a fehér, furcsa múlt idő kerül elő;
fényhiányos lelkiismeret, sötétség reggel, délben, hová
tegyelek, te fura idegen, jégtönk szívem. ideges, tarthatatlan
szingularitásból konfúz, visszafoghatatlan terjedő, értelmetlen
massza, az otthonosság derűje piszkolódik így. üres a krimó,

mint én, rút napok jönnek, másik múlt időben történek.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kabai Lóránt


A szerzőtől még

   milyen évszak


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.