Vers, próza / ne is gyere

Simonfy József
ne is gyere

[Látó, 2009. december]



csak úgy séta közben a náddal benőtt
tónál ahol récék úsztatják napos
csibéiket elmerengek életem
annyira üres hogy ha csak egyetlen


egy hajszálat lopnék messzire
virítana mint a pisai
ferdetorony életuntság bunkerében
öröm sugarai nem hatolnak át


mire megjösz már késő ne is gyere
elbotorkálok valahogy az ablakig
kinézek hete óta nem esett


nézem a gördülő esőcseppet
a fűszálon mely tövestől kiszáradt
– belőlem induló út sehova sem vezet







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simonfy József


A szerzőtől még

   amerre
   anélkül
   üres


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.