Vers, próza / semmitől sem

Fazakas Attila
semmitől sem[2019. december]



most már valami
messzi mély menedék kéne –
a világ már nem az

medvét nézni sétáló
bocsaival hallgatni
ha felbőg hajnalonta a szarvas
beleállni eltűnni
átitatódni a ködben
s ha egyik sincs
a tornác elé ülni
ki a sötét völgy erejét
hagyni áramolni
szarvassá változni
elhasadt kővé lebegő fűcsomóvá –
mi engedékeny és
semmitől sem tart

szedni csokornyi virágot
fák dús kérgén felejteni
eltunyult homlokodat
hallgatni évek sűrű lüktetését –

egyszer azért mégis
megtörténni kéne
belekiabálni az életért
a csendbe belekiabálni

a világ már nem az











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fazakas Attila


A szerzőtől még

   attak


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.