Vers, próza / (szino)líra

Aczél Géza
(szino)líra
[2021. március]





Torzószótár


árvaház

elzúgtak újra választásaink maradtak a gengszterek és a birka nép s a rezignált kétely miként
van ez a demokrácia ősidők óta kitalálva a zsarolásból és féle­lemből mennyi az elég s meddig
eredhetnek bő csatornái a csalásnak hamis medrekbe terelve a sok ákombákomot amelyből is
a torz erőfölény cinikusan s könnyedén kihozza a törvényessé sminkelt átlagot s hol az a pont
mikor az igazságérzet rongyos kötele elszakad az egyenlőség tántoríthatatlan hívét is magával
ragadja a megannyi sokkos áldozat szétzúzva az összes pártreferenciákat egyáltalán ki volt az
az állat aki kitalálta ezt az alakzatot mely bősz vadként bármikor fejedre hághat amikor pedig
keresnéd primitív kis bizniszeibe merülve nincsen ott lehet persze közben az emberi nem örök
gyarlóságát emlegetni s biológiai kényszerek súlya alatt az idealista eszmét söpörni a szőnyeg
alá közben az állandóan vereségre ítélt bölcs kisebbséget minden populizmusba maszkírozott
trend szükségszerűen megaláz így azután fajunk jobbiknak vélt fele úgy tekintget ránk miként
árvaházak résein a sok magányos kisgyerek ám kiszabadulva nem lesznek-e ők is gazemberek


árverés

egykor még az egyszerű tárgyak árverése is izgatott persze többnyire én csak filmeken láttam
ahogy emelgetik hangosan a sokféle limlomot beletaszítva azokat valamilyen humorosan üres
szócsatákba melyekben már régen nem volt érdekes mennyi az áru kínált ára csak a sértettség
és a közönség előtti önérzetes küzdelem ki viszi el elégedett dölyffel az elnyűtt karosszékeket
mind ezek szomorú mását keserűen figyelgettem ha elkezdődött néhány ismerős halottunknak
fürge kifosztása halk körökben ahol a genetikai mohóságot olykor az érzelmi zsarolás trükkje
is bőven megtalálta mert hogy az élet megy tovább és amikor már némileg magasabb mollban
kezdtem fújdogálni a lelki harsonát a művészetek milliós aukcióira is ráéreztem hamar belátva
errefelé nincsen mit tennem maradt a piacra vitt művek portékája bár itt az értékek árnyalatlan
megfogalmazása és egyfajta bandaharc mindig zavart noha ifjonti hevülettel egykor magam se
kerültem ki e harci zajt s most hogy egy rap vénségemre belém is vágott komoran fedeztem fel
benne némi igazságot ám bekapcsolt rezsóra ülve gitárral óbégatni én már sehogyan se tudok













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Aczél Géza


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.