Vers, próza / zárószéria

Dimény H. Árpád
zárószéria[2016. május]



a földszinti lakásban nőcske és férfi
az utcalámpa kénes fénye
szederjes mintákat rajzol rájuk
a nő szkarabeuszhátára gyásztollakat
valami mesés messzi férfi lehet
kispolgári hitembe ennyi még belefér

hullafehér lábszárral állok
kivilágított ablakod előtt
árnyékfoltos szobában ahol te és én
most egy férfi és egy nő
én pedig az utcalámpa bűvkörében
még órákig hánykolódom

az ásító homályban száraz szél fújja
a boldogtalanságom glóriáját
belehasít felkarcsontjaim szivacsos üregébe
léglökéseitől bedugul a fülem
vagy később az erőlködéstől
az izzadságszagú edzőteremben

hetven kiló vas fekve-nyomva
magasság százhetvennyolc
testsúly szintén hetven kiló
ujjongó ürességgel hallgatom
a fiúkat ahogy azzal vigasztalnak
szétverik a fejét a ficsúrnak

edzés végén nyújtás
megvan bennem a kegyelem formanyelve
de a tartalma merevvé vált mint izmaim
ha nem nyújtok
ez egy zárószéria
rögeszmémmé vált a befejezés


táncoló izomörvények fájdalma
érzem mint a szívemet
vagy a fogam közé szorult húscafatot
úgy tapad a zománchoz
mint ahhoz a másikhoz te
míg a nemi szervek elvégezik
a nyers munkát
ejakuláció
befejezés






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimény H. Árpád


A szerzőtől még

   szerelem
   ez a nyugtalanság
   mint klipszek
   élet, lám ide raktad fészked


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.