Vers, próza / zuhanások

Oláh András
zuhanások [2021. március]



álmodtad nemegyszer
hogy tehetetlenül zuhansz… nem tudtad
honnan hová csak a mindent magába szippantó
örvénylő mélységet érezted és a borzongató
szorongást… pocsék dolog kiszolgáltatottan
belehullani egy egészségtelenül rideg
tudattalanba ami lefejti rólad a kivárásokat
és komollyá teszi a félelmet
a nemakarást és zsugorivá nyövi
a gyermekkort mert onnantól semmit
sem lehet rettegés nélkül megélni
nem haboztál hát váltani
amikor barátnőd gesztusaiból
kiérezted a szomjúságot
s bár tudtad hogy a látszatot megélni
nem lehet mégis dereglyének képzelted
a part menti nádasba rejtett stéget
és tovább eveztél akkor is
amikor már a tengerhez értetek
a kamasz öröm sirályként vijjogott
egymás testéről szürcsöltétek
a harmatcseppbe sűrült ízeket
persze ez is csak egynyári kalandnak bizonyult
a képzelet hamar gellert kapott
ám titkon néha mégis visszaszöksz oda
ahol anarchista ösztönök a végtelent
elrabolták tőletek












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   hibátlan hajnalok
   versenyeink
   játékaink


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.