Láng Orsolya (XI. osztály, Marosvásárhely)

19… április eleje (márc. vége?),
7x11 cm, bal felső sarok szamárfüles

Jobbról balra: Márti, a legkisebb Heinz-gyerek: Lenkó, Karol, Ármin és a Gólem-fiú, akinek már megvolt az első. Kötényét (surc) lobogtatja a hegyek közti huzat. Karján fonott szatyor, benne pár télvízi krumpli és két tasak aszalt szilva. Az apja fűszer- és csemegeüzletében tölti le a próbaszolgálatot. (Túl becsületes.) A fényképezőgép (Leica) lencséjén fénytörés. Olyan, mint egy háromlábú pók, fancsalítja el hamvas pogácsaképét Márti. Nézd, mit látunk, leheli Lenkó tarkójára Karol.

Idegen jött a faluba, egy áprilisi délelőtt törékeny bábu tűnt fel a Nagy Kő peremén, hátához mindenféle fémvázak csatolódtak, olyan volt, mint Ikarosz a tákolt szárnyaival, aki, miután megolvadt a viasz, nem zuhant, hanem gyalog jött. Sarkával rövidtávú kőomlásokat indított el. Egy ízben mintha elnyelte volna a föld, legalábbis így látta egy fáról figyeleve Ármin. Aztán újra felbukkant, de immár a faluba kanyargó úton, elnehezült léptekkel, milyen tűző napsütés, Ikarosz. Eredeti nevén Lomp Gusztáv, más neve volt, mint itt bárkinek, ez állt katonakönyvében is, melynek lapjai közé a Nagy Gáton túli invázió illata préselődött. A Háborúé. Időgépet hozott magával a hadifényképész. Visszajött a békebeli múltba, hogy azt átmentse a jelenbe néhány tenyérnyi üveglemezen, melyeken aztán fény hatására megjelenik a pillanat lenyomata. Az idegen többet tudott, mint a katlanban élők valamennyien, felejteni jött, nosztalgiázni, felnőtt volt, akinek hiányzott a gyerekkor. Besorozott katona is volt, akit felmentettek, hogy polgári szakmáját folytathassa, persze, a hadszíntéren. Lomp Gusztávnak kicsi volt a feje, egészen elfért egy lencse mögött.

Ármin guggolva ért földet a fáról, és a nagyanyja házáig szaladt. Cimma, cimma, kiáltott be a konyhába, hol az öregasszony csirkét kopasztott; megjött a Gnú Hejró. Földet érő tollak nesze.

A gyerekek belenevettek minden lencsébe.

A felvevőgép kattogott, akár egy gépfegyver.