Sütő Tímea (XI. osztály, Marosvásárhely)

Régen történt, hogy midőn a törzsfőnök lánya lement a tengerhez, összecsaptak feje fölött a hullámok. Eltűnt. Mindenki azt hitte, megfulladt. Sokáig kutatták utána a habokat, de nem találták. Hónapok múltán, mikor már mindenki beletörődött a lány halálába, egy öreg halász aléltan talált rá a parton.

Nem sokkal később a törzsfőnök lányának hármasikrei születtek. Ez már eleve szokatlan volt a kis szigeten, hát még az, hogy ahogyan a fiúk nőttek, bőrük úgy világosodott, hajuk vörösödött. Mire tizenegyedik évüket betöltötték, semmi sem maradt bennük anyjuk vonásaiból. Bőrük, mint homok a parton: puha és fehér, hajuk tűzvörös, szemük mint a tenger kékje, és imádták a vizet. Ahányszor csak tehették, lementek a tengerhez, messze beúsztak, sokszor annyira, hogy a parton állók nem is látták őket. Egy regel aztán nem jöttek vissza.

Ugyanaznap este éjfél körül öt halász érkezett a szigetre, köztük egy nő is, s gyönyörű vörös rákokat mutogattak, szemük, mint a tenger kékje.