Szabó Róbert Csaba

...és akkor szóltak, hogy bépéelőd a legjobb ping-pongista, de nem álltam félre, hanem amikor csak volt egy fél perc fölemelkedés a dolgozatok fölül, rohanás le az alsó szintre az asztalhoz, tegnap eldöntöttük már itthon, hogy tímbílding van: a szerkesztők ping-pongozni fognak, megvan az asztal, tisztára kreatív.

Persze, amikor a krokodilus bejött a szobába, arra gondoltam: csak semmi túlzás.

Helyet cseréltünk, mert a nap állandóan szembesüt.

Lovacskával éjfél körül le a hotel restijébe, meg három lány is velünk, körülvesz a személyzet: jöttek csodát látni, hat üveg borral távozni, ugyebár. Azért meg már nem vállalom a felelősséget, hogy Lovacska, a fotósunk meg akarja vásárolni a szovátai diszkót, és hogy egyfolytában a kacagány-madárral van el: le akarja fotózni, nem hagyja aludni, vagy mi. Lefotózni az ugyanaz.

A zsűri egyetlen nőtagjával kerülök egy szobába. Véletlen? Öt osztva kettővel, az mennyi?

Te mindvégig a paradicsommadár tövében ültél. Otthon. Én találtam ki neked ezt a fát. Egyszer írtam egy darab sms-t is.

A lányok leosztják a zsűritagokat: fehércsaba a legmenőbb, olyan kisfiús, én a csíkos sállal vagyok. Állítólag. Nyáron is hordjam, jön a jótanács.

Közben Lovacska fölfedezi a majomketrecet, pálmafák, őserdő imitátora ez a hely, mindenki ki akarja próbálni. Kipróbálja.

Föl kell hajszolni az egyik versenyzőt, a zsűri nem tudja elolvasni versenyművét, felolvasás lesz belőle, hátra lehet dőlni. Meg is nyeri, mindannyian örvendünk. Jövőre be kell vezetni: vagy laptop vagy felolvasás. A kényelem nagy úr?

Egy darab államtitkár. AltF4.

Régebben én is őserdő voltam, most sivatag. Izsákékkal akkor Lótéknál egész nap Európa térképét tanulmányoztuk, minden pillanatban felkapva fejünket, a térképpel a teraszra szaladva. Még nem mertük elhinni, hogy az ablak alatt az a kék, az a tenger.

Kinek fordítsak hátat olvasás közben?

Egyre szarabb autóbuszt küldenek, kevés pénz, még kevesebb, legkevesebb, hogy nincs pénzünk. Fölszállunk.