Simon György

Pár évvel ezelőtt szintén Szovátán egy díjkiosztás utáni beszélgetés közben hangzott el, hogy az IKV a legértelmesebb verseny, amit irodalom terén rendeznek mifelénk, mert: alkotás és nem anyagfelmondás, találkozás egymással és neves alkotókkal, mert játék, mert buli és vita, mert lezser és mégis komoly. Ezen persze lehet vitatkozni, hiszen a legutóbbi tantárgyverseny (2006, Beszterce) tételei mintha a mieink felé közelítenének. Kevésbé tananyagkoncentrikusak s a kreatív, íráskészésggel bíró diákoknak kedveznek. Sőt, talán írói véna nélkül nem is számíthatnak dobogós helyekre.

Szükség van-e akkor még mindig az Irodalmi Kreativitás Versenyre? Az elmúlt években már nem egyszer kellett újrakezdeni az IKV-t. Az okok sokfélék voltak s nem is mindig anyagiak. A bizonytalankodó és okvetetlenkedő kérdőjelek azonban rögtön eltűnnek, ha az ember annyi jó írást olvas egy helyen fiatal tollforgatóktól.

Meg aztán: ha zsűriző társaimra gondolok, akkor is bíztató a jövő. Mindegyikük régi IKV-s versenyző volt. Bépéelőd most sem tudta megállni, hogy ne írjon – zsűritagként.

Vagy: éppen a verseny napján kaptam meg dedikálva Burus János Botond első kötetét. Burus 98-ban az Ikv-n első díjazott volt. Különben azt hiszem, egy kisebb polcot megtöltenének az itt indultak könyvei.

Még egy utolsó érv az Április 11 irodalmi Kreativitás Verseny mellett. Az idéntől a Látó vállalta a sokoldalú, konkrét támogatást. Ez pedig a magas színvonal záloga. Ugyancsak a folyóirat segítségével készül az IKV-antológia az elmúlt 13 év legjobb írásaiból.

Persze, továbbra is biztosítani kell, hogy a verseny (megszervezése) diákkezekben maradjon.