Varga Zsuzsa (XI. osztály, Nagybánya)

A nő azóta változott meg, mióta a paradicsommadár tövében ülve, az átszűrödött piros porfény beégette pigmentjeit.
És mi van azóta, mi nincs?
Talán a tükreit, a pocsolyákat, mibe oly jó volt belenézni, remegő felhőket, tiszta ablakok vastag üvegjeit ejtette el.
Azóta egy pucér mattos körtét éget szobájában, ül összehúzott lábával és dörzsöli arcát. Kifényesedett bőre már nem tűri ujjai érintését. A púder úgy hull le arcáról, mint ruha másról a boldog szerelemben. Ráncaiba beült az idő sűrűje. Lassan és tartósan változnak a sárga fényben.
Ha beszélünk, nem használja arcát, száját, fitos orrát, gödröcskéit.
Csak a szeme zöldje maradt, lehetőség kioldódni önmagából.