Miklós a Blaha Lujza téri Julius Meinl élelmiszerboltban sétált a pultsorok között, királykenyeret, piroshúsú paprikát, Ráma margarint, húsz deka szalonnát rakott a kosárba.
Nagy alkalomra készült. Juci először jött el hozzá.
A csajszinak nagyon jó teste volt, de tökéletesen képtelen volt valamit is komolyan venni.

Egyszer eljöttek hozzánk, a csaj berakott egy fagyasztott pizzát a mikróba (persze csomagolással egyetemben), és elindította.
A mikró meg, hát diszkréten fogalmazva összepizzázta a házamat. Olyat robbant, hogy a mikró ajtaja elrepült, az olvasztott sajt meg betemette a konyhámat.
Már többször találkoztunk, mert én vagyok Miki legjobb barátja, stb, ilyen dupla randikat szerveznek.

Aztán ott lehet röhögni.
-Szivi, ide passzolod a cukrot!
-Na de édesem! Hát persze, hogy odaadom a cukrot.
Kicsi pinky-style csajszika. Gucci, Dolce&Gabbana, Armani, csak erről folyik a szöveg.
-Jaj, de trendi a rucid – meg: Az a táska annyira nem passzol avval a körömlakkal!
Na ja, mintha minket érdekelne ez.

Miki zenész, és abszolút nem talál Jucival.
A csaj a múltkor megjelent egy akkora szemüveggel, hogy a fél arca nem is látszott ki alóla.
-Mi van szivi? Legyet öltél?
-Tessék, szivi?
-Á, semmi.
Na mindegy, szóval Miki vásárol…

A süti a csábításhoz, a paprika az idegek feltúpírozása végett, a Ráma meg, hogy csússzon….a tepsi amiben a szalonnás hús sűl majd. Miki tud főzni, meg sütni is (csak nem kell megkóstolni).
Hát elmentünk a vacsorára. A dolog elég rövid és bökkenőmentes volt.
Csak a csajszi manikűr-készlete esett bele a mártásba, és csak egy tál leves ömlött Miki ölébe.

A gyertyák csonkig égtek, de persze azelőtt leégették Juci fél fejéről a haját.Erre a csaj elkezdett ordítani:
-Rongyő, rongyő!!!!
-Mit agitálod itt magad annyit?Három hónap múlva úgyis visszanő.
-Micsoda? Ezt még fel sem lehet tupírozni!
Az már szent igaz, mert egycentis hajtincset nem igazán lehet feltupírozni.

Ezután következett a duma.
A csaj krákogott, én meg haldokoltam (a röhögéstől, és a torkomon akadt szalonnától).
Az egész testem egyetlen hullámzó rekeszizom volt.
Miki flörtöl a csajjal. Az viszonoz.
-Ó, édesem, olyan édesen nézel… cukor ment a szemedbe?
-Dehogy szivi, az a kontakt lencsém.
-?! Te hordasz kontakt lencsét?
-Hát persze, szivi! Télen barnát, tavasszal kéket, nyáron zöldet, ősszel vöröset.
-Aha…
Láttam, ahogy Miki elfehéredik.

Most jött a hisztiroham.
-Te nem is foglalkozol velem. Nem tudtál ezekről a szépségekről sem, és a műkörmökről sem, és a mű lábujjaimról sem.
Na, gondolom a fülemben levő sárga vattáról, a műszempilláimról, és a lecsatolható műciciimről sem tudsz! (Amik mellesleg felbúsztolják a dekoltázsomat.)
-Aha…..Na jó, szivi, lazíts egy kicsit!-mondta Miki.
-Jézus Mária, Miss Hisztéria 2006 – gondoltam – ez a csaj olyan, mint egy karácsonyfa a felaggatott díszeivel.

Ebben a pillanatban Miss Hisztéria felállt, a műlábujjai kikapcsolódtak, s ő, az ezeket tartó szíjban megakadt. Lépni próbált, megtántorodott, és még mielőtt földet ért volna, sikerült magára húznia az abroszt és a (megjegyzem: kínai) porcelán teakészletet is.

Így ért véget Juci és Miki (vak)szerelmének szüleménye, a randi.