Korszakos jelentőségű író távozott közülünk. Kivételes értékű életmű zárult le.

Sütő András a Mezőségen, Pusztakamaráson született, nincstelen szülők gyermekeként. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd Kolozsvárra, a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba került. Már középiskolásként Balogh Edgár lapjánál, a Világosságnál riporterkedett. 1948-ban a Falvak Népe - későbbi nevén Falvak Dolgozó Népe -  szerkesztője, egy ideig főszerkesztője lett, előbb Kolozsváron, később Bukarestben. 1954 és 1958 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, 1958-tól a Művészet - a későbbi Új Élet - főszerkesztője. 1989-ben nyugdíjazását kéri, de a rendszerváltozás után fontos szerepet vállal az Új Életből átalakult Erdélyi Figyelő indításában.

Több, mint félszáz kötete jelent meg: novellák, regények, drámák, esszék, naplójegyzetek, de életművét lehetetlen műfajokra szétszálazni. Összeköti őket az azonos hangütés, a sorsproblémákat görgető észjárás, a nemzeti indíttatású sorskérdések iránti lélekben gyökerező fogékonyság s mindenekfölött a kivételes nyelvi erő. Legemlékezetesebb művei : az Anyám könnyű álmot ígér, az Istenek és falovacskák, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel - sokáig folytathatnánk a felsorolást - minden bizonnyal maradandó alkotások.

Sütő Andrást érdemeiért többek között Kossuth-díjjal, Magyar Örökség díjjal, Herder-díjjal tüntették ki.

A Román Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának Magyar Tagozata Sütő Andrást saját halottjának tekinti.

A Romániai Írók Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókjának Magyar Tagozata

kapcsolódó:
Papp Sándor Zsigmond nekrológja