Leírás

<strong>Szajat-Nova</strong> (1712&ndash;1795) asug, az &ouml;rm&eacute;ny irodalomt&ouml;rt&eacute;net a legnagyobb &ouml;rm&eacute;ny &eacute;nekmond&oacute;k&eacute;nt tartja sz&aacute;mon. Az asug vagy &aacute;sik műk&ouml;lt&eacute;szet arab-perzsa fogantat&aacute;s&uacute;, lanttal k&iacute;s&eacute;rt, &eacute;neksz&oacute;val<br />előadott dalk&ouml;lt&eacute;szet, amely a 14. sz&aacute;zadt&oacute;l kezdve egyre sz&eacute;lesebb k&ouml;rben h&oacute;d&iacute;t teret a K&ouml;zel-Keleten. Szajat-Nova tifliszi (mai neve: Tbiliszi) &ouml;rm&eacute;ny csal&aacute;dba sz&uuml;letett, Harutjunnak keresztelt&eacute;k, azonban az akkor divatos minta szerint műv&eacute;sznevet vesz fel, feltehetőleg nagyapja, Szajad (ar. Said) nev&eacute;t haszn&aacute;lva (a Szajat-Nova jelent&eacute;se egyes forr&aacute;sok szerint: Said unok&aacute;ja). A gr&uacute;z kir&aacute;ly udvari k&ouml;ltője volt, szerelmes dalai z&ouml;m&eacute;nek ihletője val&oacute;sz&iacute;nűleg Anna hercegnő, Irakli kir&aacute;ly h&uacute;ga volt. Ezt a feltev&eacute;st l&aacute;tszik igazolni az a t&eacute;ny is, hogy az 1750-es &eacute;vekben Szajat Nova kegyvesztett lett az udvarban, sz&aacute;műzt&eacute;k az &eacute;szak-&ouml;rm&eacute;nyorsz&aacute;gi hagbati kolostorba, szerzetesi ruh&aacute;t kellett &ouml;ltenie.<br />Szerzetesk&eacute;nt &eacute;lte le &eacute;let&eacute;t, b&aacute;r hal&aacute;l&aacute;nak k&ouml;r&uuml;lm&eacute;nyei hasonl&oacute;an rejt&eacute;lyesek, mint eg&eacute;sz &eacute;lete volt: a legenda szerint, amikor Aga Mohamed k&aacute;n a perzsa hadak &eacute;l&eacute;n bet&ouml;rt Tifliszbe, az &aacute;ltal&aacute;nos m&eacute;sz&aacute;rl&aacute;snak az asug is &aacute;ldozatul esett. Dalai folkloriz&aacute;l&oacute;dtak, az &ouml;rm&eacute;nyek mind m&aacute;ig n&eacute;pdalokk&eacute;nt &eacute;neklik.<br />(Kali Kinga).<br />

Olvasmányok