Szemle

Geréb Zita
Román lapok január-februárban

Román kedvenceim közül úgy féltucatnyinak majdnem azonos a címe, szerzője viszont más. Ezek volnának azok, amelyek mind a Despre előtaggal kezdődnek, utána pedig ilyesmi következik, mint îngeri (angyalok), bucurie în est şi vest (boldogság keleten és nyugaton), limită (határ), idei & blocaje (gondolatok & akadályok) és egyebek. Sorozatról mégse beszélhetünk. Úgy tűnik, tovább bővíthetem a gyűjteményem, a Humanitas ugyanis újabb sokat sejtető Despre-kötetre nyomta rá szignálját, amelyet ezúttal a lăutărism (muzsikusok) követ és egy újrakiadott Noica-kötetről van szó. Az előbbiek nyomvonalán haladva a téma és a magatartás továbbra is filozofikus, az 1973-ban írt kötet az irodalmi és filozófiai kultúrát veszélyeztető dilettánsok magatartásáról értekezik a Noicára jellemző dialektikus gondolkodás módszerével. A kötetet bővebben a Noica-szakértő Sorin Lavric ismerteti az Idei în dialog februári számában (O cultură de lăutari. Muzsikuskultúra.)

A Despre Lavric şi alţi iscoditori (Lavricról és más nyomozókról) című írás már nem íródik a fenti paradigmába, de nem is teljesen független az említett témától, a központban továbbra is C. Noica marad. Az eléggé ellentmondásos hangokat előhívó filozófus, Sorin Lavric, egy kényes témát részleteiben feltáró kötettel küzdötte be magát a Humanitas berkeibe. Noica şi Mişcarea Legionară (Noica és a Legionárius Mozgalom) a címe annak a műnek, amely jelzi, hogy szerzője nem békül ki a tisztázatlan tények elhallgatásának gondolatával, így a publicisztikában lassan tűrhetetlenné vált misztifikáló látásmódot, valamit a pár evtizede rosszul pozicionált Noica-képet

úgy mozdítja ki, hogy közben sem szimpatizáló, sem ítélkező beállást nem kell fölvennie: „...egy filozófus tévedhet (...) de mivel filozófus, nem engedheti meg, hogy racionális ítélkezési szisztémákat fejlesszen ki, amelyekben a saját hibái történelmi igazságokat létrehozó eszközökként legyenek feltűntetve, amelyeket egy homályos dialektika tár fel és csak a szükségszerűség tart fenn" (saját ford.). Vianu Mureşan, a kötet méltatója részletesen elemzi az egyre több visszhangot kiváltó alkotást, közben kijelöli a könyv hangsúlyosabb pontjait olyan ízelítőkkel, amelyeknek többször is nekirugaszkodik az olvasó (Tribuna, 130-131., 2008. február). Andrei Cornea írása időben valamivel régebbi, de egy teljesebb és egy racionálisabb Noica-megközelítés végett mindenképp érdemes megbirkózni a szöveg „nyelvi feladványaival". A sikeres megfejtés megválaszolja azt a kérdést, miszerint C. N. megérdemelte vagy sem a tanítványai bizalmát, hogy mennyiben tekinthető utópisztikusnak a Păltiniş-projekt és mennyiben volt Noica a saját filozófiájának főszereplője (Constantin Noica. Euphorion, 11-12, 2007.).

Cornel Ungureanu esetében hasonló vakmerő gesztusról árulkodik a nemrég megjelent Istoria secretă a literaturii române (Titkos román irodalomtörténet) című egészen újszerű irodalomtörténet, amely ezúttal nem szelektál, hanem újra felfedez és „ellustult" frázisokat felülír, elfelejtett és eddigi irodalmtörténetekből érthetetlen okokból kizárt művekkel teremt új kontextusokat és mindezt sok-sok nyereséggel. Paul Cernat, a könyv ismertetője 2007 egyik legsikeresebb kiadásának tartja, a kötet újszerűsége mellett pedig a szerző ambícióit is díjazza, akinek a rendszerváltás nem jelentett törvényszerű visszavonulást az irodalom arénájáról (Şantierele unui cartograf. A kartográfus és az építkezés. Revista 22, 934, 2008. január 29-február 4.).

Bogdan Alexandru Stănescu, a Polirom kiadói igazgatója az Observator culturalnak adott interjúban közel sem ennyire vakmerő, amikor a világviszonylatban nagy port kavart Rushdie-kötet fordítási és terjesztési körülményeiről vall. A nemrég románul is megjelent Versete satanice (Sátáni sorok) című Salman Rushdie-regény talán egy irracionális döntés volt, amely a kötetből származó nyereség ellenére azóta is „racionális félelemben" tartja a kiadó igazgatóját, akit komolyan megfenyegetett az iszlám tábor. Az „elnyugatiasodott" indiai muzulmán, Salman Rushide provakatív alkotása meglehetősen izgalmas történetet szervez maga mögé, Versete satanice între literatură şi fundamentalism religios (Sátáni sorok irodalom és vallásos fundamentalizmus között) címmel meg is lehet találni az Observator cultural 152. februári számában.

Ezzel szemben a másokat élesben támadó Costi Rogozanu legutóbbi kötete Fuck the cool. Spunem-mi o poveste (Mondj egy mesét) furcsamód visszhangtalan maradt. Bianca Burta-Cernat magyarázatokat keres, röviden ismerteti ezt az újszerű

Rogozanu-prózát, amely közel sem jelez akkora sikert, mint a kritikák (Debutul lui Costi Rogozanu în proză. C. Rogozanu prózában debütál. Revista 22, 936, 2008. február 12-18.).

A 80 éves Mircea Horia Simionescu semmit nem hallgat el, a faggatója, Ovidiu Şimonca elől. Egész életútját felvázolja annak köz- és magánéleti fordulataival, amelyben egyformán természetes a kockázat, a trauma, az öngyilkossági kísérlet és a szerelmek (Artistul nu are nevoie de linişte sufletească şi de calm. A művésznek nincs szüksége lelki nyugalomra. Observator cultural, 150, 2008. január 31.). Mivel a kultúra többnyire csak a masszív és a lesújtó könyveket futtatja fel, M.H.S. tavaly megjelent Vârstele (Korok) című „szerényebb" kötetéről csak kevesen tudnak. Érdemes kiegészíteni vele az életművet.

(fotók: Cristi Rogozanu könyve a Polirom kiadásában; Mircea Horia Simionescu - www.cartearomaneasca.ro)