OLVASNI@VALÓ / A szerelem hálójában

Dátum: 2007-12-29 / Forrás: LátóOnline

Török Zsuzsa
Varró Dániel, Szívdesszert (– kis 21. századi temegén –), Budapest, Magvető, 2007, 2490 Ft, 96 old.


A technikai fejlődés néha követhetetlennek tűnő ütemében, a kommunikáció virtualizálódásában, a távkapcsolat-történetek, a chat- és az email-szerelmek áradatában az irodalomban is várható volt egy kötet, amely hangsúlyában ennek a problematikának szenteli figyelmét. Nos, Varró Dániel Szívdesszertje a szerelmi kommunikáció elektronikus lehetőségeit tematizálja. Ezért érzem, hogy tömörsége ellenére, a kötet lényegét leginkább az email-szerelem egyik kultuszfilmjére, a Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével rendezett You’ve got Mailre (1998) utaló sms-vers fejezi ki: „szívünk a gépek hálóján remeg / én Tom vagyok te Meg / bár csüggenénk a természet csecsén / én Tarzan te Jane" (sms #3 a szerelem hálójában).


A kötet azonban nemcsak témaválasztásában, hanem kivitelezésében is a technika olvasást befolyásoló lehetőségeire játszik rá: a versek kétszínű (fekete és barna) szedésével, képversekkel, a verssorok tördelésével, változó betűméretekkel, lábjegyzetekkel és Rácz Nóra tréfás illusztrációival.


A kötetben olvasható harmincöt vers között találhatók frappáns sms-versek, amelyek értelemszerűen nem haladják meg a százhatvan karaktert, mesék, az elektronikus levelezést tematizáló költemények, és a szerelem közvetlen, nem virtuális helyszíneit (az otthont, a mozit, az autót vagy akár a metrót és az éjszakai buszt) felidézők.


Varró Dániel a költeményeket hagyományos szerkezetbe illeszti. A barna színnel szedett tizenöt vers valójában szonettkoszorút alkot, bár Varró, bizonyára szándékosan, nem mindig alkalmazkodik a szonett szigorú műfaji kötöttségéhez. A kötet formai újdonsága azonban a tizenöt versből álló ciklus feltördelése beékelt, vizuálisan más betűszínnel elkülönített versekkel. A tizenötödik vers pedig, a szonettkoszorú hagyományaihoz híven, az előző versek első soraiból összeálló mesterszonett: „De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit? / A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák… / Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit, / s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák. // Elég idült idill ez, még hogyha idill is. / A szíved az enyémmel nem kompatibilis. / Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem. / Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. // De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja, / és elválásaink megannyi kis patakja / a visszaérkezés tavába fut be, lásd."


A vizuálisan hangsúlyozott szerkezeti felépítés a színek szerinti olvasást is lehetővé teszi: a fekete betűvel szedett versekét, illetve az egyes szonettekét külön-külön, vagy pedig a ciklusét a különálló versek nélkül.


Bár a közlés csatornája megváltozott, sugallja a kötet, az üzenet adott helyzetben közvetíthető tartalma, lényege, a mesterszonett záró sorai szerint, kevésbé: „Elhagylak s lépteim megint mögéd szegődnek. / Mert nem szerettem én még senkit így előtted, / és nem tudok utánad szeretni senki mást."


Varró Dániel számára azonban, korábbi köteteihez híven, a Szívdesszert is a szavakkal, a (szó)képi és nyelvi hagyománnyal, illetve a rímekkel való játék lehetősége elsősorban, helyenként intertextuális utalásokkal. Így például a következő, Vajda Jánosra emlékeztető versszakok ironizálják a mesterszonett záró sorainak komolyságát: „A szívem el van, ó, egészen andalodva, / és ímé, reszketeg, / amióta veled éjente, hajnalonta / itt ímélezgetek. // S e szív akár a jég Montblanc csúcsán, ha meggyúl – / felolvad, szétreped, / ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új / levele érkezett." (Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk)


21. századi temegén.




Archívum


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.