OLVASNI@VALÓ / Elfogyasztani vagy elmesélni az életet?

Dátum: 2007-10-16 / Forrás: LátóOnline

Török Zsuzsa
(Douglas Coupland, X generáció, Budapest, Európa, 2007, 304. old., 1800 Ft.)


Legráció: Alacsonyabb technológiai szintű, kisebb információtelítettségű helyekre való migráció, ahol nincs olyan központi szerepe a fogyasztói kultúrának. Douglas Coupland X generáció című regényének hősei, Andy, Dag és Claire a fenti meghatározás értelmében költöznek ki a kaliforniai Palm Springsbe, a sivatag szélére. Andy Portlandből, Dag Torontóból, Claire Los Angelesből érkezik ide. De az végül is mindegy, hogy ki honnan érkezett – mondja Andy – hiszen mindenhol ugyanolyanok a boltok a plázákban. Nekik éppen ebből lett elegük: a szokásos középosztálybeli életből, a kreativitással összetévesztett vásárlásból, a dilibogyókból, a szombat estére kikölcsönzött filmekből, az ingatlanra sóvárgás és a lakóparkok világából, a hamis juppi élményekből: a vadvízi evezésből és a thaiföldi elefántos kirándulásból, a kocsikból, a távolsági telefonokból, a koktélokból, a vízjeles névjegykártyákból és az önteltségből. Kiköltöztek Palm Springsbe, és történeteket mesélnek egymásnak.


A kanadai szerző angolul még 1991-ben megjelent regényét M. Nagy Miklós fordította le most először magyarra, és az Európa Kiadó adta ki Modern Könyvtár sorozatában. Az eredeti és a fordítás közötti tizenhat éves eltolódást nem késésként érzékelem. Az X generáció épp Coupland regényének köszönhető köztudatbeli meghonosodása után a fogalom jelentését, a megjelenített világszemléletet és az e mögött rejtőzködő problémákat mintha nálunk manapság érzékelnénk aktualitásként. Mintha, mert mégsem eredeti környezetéhez megfelelő autentikus érzésként, tapasztalatként, sokkal inkább utánzásként. Természetesen, csak annyira, amennyire körülményeink engedik: a fogyasztói jólét fogalmának keleti kontextusában keleti konnotációival együtt.


A szociológiában is használatos X generáció fogalmát általában az 1960 és 1980 között született nemzedékhez szokás kötni. Tagjai a fogyasztói társadalomban (és ugyanakkor a hidegháború időszakában) szocializálódtak, életvitelüket a társadalmi rang, a státus, a pénz határozza meg, Coupland regénye szerint ők alkotják az új emberek csoportját. A multinacionális cégek, a termékeket már eleve népszerűként feltüntető marketing, az agymosó reklámok és a juppik, a társadalmiakat helyettesítő személyes értékek: szabadság, kényelem és kaland nemzedéke. Jellemzőjük továbbá a szépség- és fiatalság kultusza, általában pedig a testté, és egy ezzel párhuzamosan együtt járó személyiség vesztés, kívülről beadagolt belső élettel, álmokkal, igényekkel, szükségletekkel, ötletekkel, a társadalmi rendszer által kielégíthető, de általa is programozott vágyakkal. Patrick Bateman (Christian Bale) a Mary Harron által rendezett American Psychoban reggeli rituális készülődése közben a tükör előtt szembesül ezzel az életérzéssel, hogy nincs igazi énje, ő maga csupán egy absztrakció, valamilyen entitás, egy illúzió.


Ez lehet az a pillanat, amikor a Coupland-regény külső borítóján olvasható, mottónak választott mondat megfogalmazódik a regény szereplőiben: „Ideje lelécelni. Vissza akarom kapni az igazi életemet…" Andy, Dag és Claire visszavonulnak azért, hogy gondolkodjanak, alapvetően nagyon egyszerű, lényegében az életük értelmét érintő kérdéseken. És azért is, hogy történeteket meséljenek egymásnak, mert csak így kaphatnak választ életük miértjeire. „… nem egészséges úgy élni az életet – mondja Claire –, mint elszigetelt kis klassz pillanatok sorozatát. – Vagy történetté válik az életünk, vagy egyszerűen nem lehet megbirkózni vele." (19.)


Az X generáció az Andy, Dag és Claire által mondott történetekből válik regénnyé. A történetek különállók, a három szereplő élettörténetének töredékeit és az általuk kitaláltakat ötvözik. Kis mozaikok, amelyeknek rendszerint nem sok közük van egymáshoz, viszont rendkívül fantáziadúsak, és a történetmondás lehetőségeinek határtalanságára játszanak rá. A lábjegyzetekként beiktatott neologizmus szótár (lásd példaként a cikk indító mondatát), az életbölcsességeket nem mindig, de gyakran felszólító módban megfogalmazó, szintén a lábjegyzetek terében elhelyezett matricák (ÁLLÍTSÁTOK MEG A TÖRTÉNELMET, NYOMD KI AZ I. Q.-DAT, SZIMULÁLD MAGAD stb.) és képregény részletek nyelvileg és képileg ironizálják (hol összefüggésben a főszöveggel, hol pedig függetlenül attól) azt a világot, amelyből Andy, Claire és Dag menekülnek. És végső soron ez lehet a célja a regény végére függelékként beiktatott Számok című, az amerikai fogyasztói társadalom jellemzőit statisztikai adatok alapján megjelenítő fejezetnek is.


Az utolsó fejezetben azonban, talán nem véletlenül, hiányoznak a lábjegyzetek, a matricák, a képregény részletek. A viszonyulásmód kevésbé ironikus. Az események áttevődnek a regény megjelenésének időpontjához képest a jövőbe. A fejezet címe: 2000. jan. 1. Andy még mindig az atombombától való félelemben él, bár a hidegháborúnak már közel tíz éve vége. És ki is derül, hogy amit termonukleáris felhőnek gondol, az valójában tarlóégetés következménye. A véletlenszerű turistalátványossággá váló jelenség miatt Andy is megszakítja néhány percre az útját, mint sokan mások, köztük egy tucat értelmi fogyatékos tinédzsert szállító kisteherautó. Bámulják a tarlóégetés okozta felhőt, miközben egy kócsag feléje repül, és felsérti a fejbőrét, a szellemi fogyatékos gyerekek pedig vigasztalásként majd megfojtják ölelésükkel. „Hirtelen egy spontán létrejött család kicsi-a-rakásának közepén találtam magam, sok-sok imádó, gyógyító, minden aggálytól mentes ölelésben, és mindenki jobban ki akarta mutatni a szeretetét a másiknál. […] Fojtogattak, összepréseltek, csíptek, rám tapostak. / A szakállas férfi odajött, hogy elrángassa őket. De hogyan is magyarázhattam volna meg neki, ennek a jó szándékú úriembernek, hogy ez a kényelmetlenség, vagy inkább fájdalom egyáltalán nem jelent problémát számomra, sőt, hogy ehhez az áradó szeretethez foghatót soha életemben nem éltem még át." (296–297.)


A regény záró képe tehát sejtetni engedi, hogy mi az, ami valójában hiányzik. Technikailag is hatásos megoldás, hiszen az olvasói érzelmeket veszi célpontba. Dag és Claire már nincsenek jelen, legfeljebb csak említés szintjén, de Andy még mindig, a fejezet jelenének időpontjában is történeteket mesél, még egyszer, utoljára rájátszva a narratív identitás akár ricoeuri értelemben vett vonatkozásaira és a ’történeteinkben létezünk igazán’ posztmodern gondolatára.


Szóval, hogy NEM AZ VAGY, AMI AZ EGÓD. (193.)


Hanem ami a történeted.




Archívum


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.