Irodalom és a City

Keszeg Anna
Ovidiu Buta könyvéről

A legutóbbi kimenős péntek este arról beszélgettünk egy barátommal, hogy neki az öltözködés nem elsődleges szempont a nőválasztásban. Mire én azt találtam mondani - kicsit a korkívánatok szavának engedve -, hogy pedig ma a divat episztémé. Amit úgy értettem, hogy a divat ma világvallás, illetve, az ő problémájához közelítve, hogy az a nő, aki nem trendtudatosan válogatja meg ruhatárát, nincs kontaktusban a korszellemmel. (Mert ugye, abban egyetértünk, hogy ez egyéni stílus mindig a trend függvényében szokott ápdételve lenni és nem csak úgy magától lesz, terem a jóízlés fáján, mint Coco Chanel korában; és egyetértünk abban is, hogy az időszerűség mégiscsak alapelvárás.)

Természetesen a világ jelenlegi helyzetéről szóló vízióim nem mindig találnak helyeslésre. Néha viszont megerősítésre találnak. Nem éppen ott és akkor, de egy viszonylag friss könyv által. Ovidiu Buta Victima modei című könyve 2006-ban jelent meg a Poliromnál. A jászvárosi Romanian Fashion Week szervezője, az Elle, a Cosmo újságírója, az MTV Stylissimo egyik divatszakértője az elmúlt években megjelent divattal kapcsolatos írásait gyűjtötték össze ebbe a csinos fekete könyvbe, melynek borítóján egy Westwood cipőköltemény látható. Buta könyvében az a messzemenően szimpatikus, hogy a divat világát az alapoktól közelíti meg, a kötet mottója egy Chanel mondat, miszerint a divatújságíró mestersége azzal kellene kezdődjön, hogy megtanul megvarrni egy ruhát. És Buta komolyan kitanulta ezt a mesterséget. A könyv valóban professzinálisan közelít a divatjelenségekhez. Dizájnerportrék és casual viselet, a világ híres divatheteiről szóló beszámolók, trendtudósítások használható applikációkkal, minderről olvashatunk a kötetben.

Legjobb mégis a román utcai és hivatásos divatnak szentelt másfél blokknyi írás: a Circul modei idevágó cikkei és az Eterna şi fascinanta modă românească. Buta karrierje úgy indult, hogy bokszeralsóban, bakancsban, valamint kifogástalan ingben és öltönyzakóban jelent meg Botezatu egyik bemutatóján, mintegy jelezve, mi a véleménye a jeles román tervező munkásságáról. Ebből az alapállásból érthetőek azok a nagyon jól élezett írások, melyek a VIP-nemzetről, a courva couture-ről szólnak. Vagyis azokról a tendenciákról, melyeket naponta követni lehet pl. a Fashion Club teraszán vagy az Outwear kirakatkávézójában (Kolozsvár). A Fashion victim pedig pozitív kategória. Az e címet viselő írástömb szépen visszafelesel a Circul modeinak. Mert az elsőben divatra fordított idő, érdeklődés, munka és lelkesedés is van a pénz mellett, a másodikban csak érvényesülési és érdekérvényesítési igény.

Persze, én továbbra sem értek egyet Irina Schrotter vagy Doina Levintza istenítésével. Lehet, hogy ők adekvátabban kezelik a nemzetközi divat jelenségeit, mint kollegáik, de stílusukban van valami esetlen és nagyzolós, valami számomra érthetetlen miţabastonság (Levintzában még sznobizmussal is vegyítve), amivel még mindig nem tudok mihez kezdeni. De azt már nagyon díjazom, hogy legalább Janine (ugyan, ki emlékszik már rá??) és Cătălin Botezatu kritikájára van példa. Mégpedig nem akármilyen. Szóval tapsolni szeretnék az egészen jó és tudatos utakat követő román divatújságírásnak. Azt hiszem, kellő eleganciával és arroganciával indul, hogy Anna Wintour szintjére feljusson. Legalább a Kárpátok Maradonája országában.

Na de, hogy a korszellemmel ölelkező nőkhöz visszatérjek, a kötet legszebb írása szerintem a Trista, dar adevărata (şi patologica) poveste a unei victime a modei. A történet egy cipőinek és ruháinak élő párizsi ifjú hölgyről szól, akinek a 70%-ban ruhavásárlásra fordított fizetés megkeresésére alkalmas kényszermunkahely mellett egyetlen hobbija és életértelme a ruházkodás. No család, no pasasok, party sem sok, mert pénz nem marad rá. És relikviája egy Miuccia Prada papírzsebkendő. Ebből, azt hiszem, még én sem kérnek. Mondjuk, főleg azért, mert itt maximum a Levintzáéból lehetne szerezni. Andy Sachs leckéjét viszont tanulásra javaslom. Ovidiu Buta pedig lehet a mi Miranda Priestly-nk.

(Kép: Keszeg Ágnes krokija)