Irodalom és a City

Keszeg Anna
Milyen volt az évünk?

Egy éves az Irodalom és a city

Nem – csak – önreklámként, hanem inkább a kötelező rítusnak való megfelelés igényével gondoltam úgy, nem ártana összefoglalni az elmúlt év legjelentősebb kulturális eseményeit. Éppen azokat, amelyek innen kimaradtak. Három kategóriában.

Az év filmje. David Fincher, The Zodiac. Azt hiszem, filmet volt a legkönnyebb választani. Fincherre - a Seven óta legalábbis - lehetetlen nem figyelni. Én azt szeretem benne, hogy követte azokat az egzisztenciális episztéméket, amelyek az én generációmnál váltották egymást. S hogy ezt először a Fight clubbal éreztem, az is sejthető. A The Zodiac még inkább meggyőzött erről. A sok negatív kritika ellenére. Hogy detektívesdiről lenne szó, hogy vontatott a film ritmusa, hogy Fincher egy elvetélt Tar Bélába ment át. Minden benne volt ebben a filmben, ami a Fight club óta a poszt-társadalmakkal történt. A történetiség felértékelődése (a film történéseivel kortárs technikák alkalmazása), a mikrotörténetek léptékének és azok sajátos értelemtulajdonításai stratégiáinak való behódolás, a makro- és mikrostruktúrák közötti súrlódások, a világ adminisztratív túlszervezettsége miatt elvesző jelentések, és - a műfajhoz közelítve-, a különböző gyilkossztereotípiák kombinálása. A hetvenes évek dizájnvilága, sárga árnyalatai is éppen akkor tértek vissza, amikor a divatvilág is hasonló irányba tapogatózott. Az első rendező, akivel azt éreztem, éppen abba az irányba alakult, amerre az én világom is.

Az év könyve. Jonathan Littell, Les Bienveillants. Jonathan Littell könyve 2006-os. Mégis erre esett a választásom. Mert a francia alkotmányt 2007-ben módosították miatta. Jonathan Littell Robert Littell amerikai regényíró fia. A francia nem anyanyelve. 2006-ban a Gallimard kiadónál jelent meg első francia nyelven írott regénye, a kilencszáz oldalas Les Bienveillants. A könyv már témája miatt is arra a gyanúra adhatott okot, hogy sikerkönyv lesz belőle. A zsidóüldözések történetét ugyanis egy SS-tiszt (Max Aue) szemszögéből mondja el, egyes szám első személyben. Ennél a témánál azt hiszem – horribile dictu -, nem is kell feltétlenül esztétikai szempontokat bevonni a szöveg megítélésébe, úgyis a Varázshegy és a Bűn és bűnhődés mellé fog kerülni.

Azt hiszem viszont, hogy a két legjelentősebb díj beseprése (2006-ban a Goncourt-díjat és a Francia Tudományos Akadémia legjobb regény-díját is megkapta) a szerző nemzetisége miatt kuriózumnak számít. A két díj történetében Littell volt az első nem francia állampolgársággal rendelkező díjazott. És a történet csattanója itt következik. Littell többször is kérte a francia állampolgárságot, azonban mivel nem teljesítette azt a feltételt, hogy minimum az év felét francia területen tölti, kérését mindannyiszor elutasították. A könyv sikerének hatására viszont az állampolgárságra vonatkozó törvényt úgy módosították, hogy azoknak, akik a francia kultúra hírnevének öregbítéséhez járulnak hozzá, a francia állampolgárság automatikusan kijár.

Az év divattervezője. Egy év kollekciói közül választani szintén nem egyszerű feladat. Az eltérő divattervezői iskolák, a trenddé kapcsolt tendenciák ködösítik a látást. A kollekciók körüli történetek viszont segítenek. Az Irodalom és a city nagy presztízsű választása Marc Jacobsra esett. Éspedig azért, mert azok után, hogy 2007 márciusában bejelentették, hogy elvonókúrára fekszik be, az ősz legérdekesebb kollekciói az ő nevéhez kapcsolódnak. Marc Jacobs a Louis Vuitton-ház tervezői feladatai mellett két saját divatházat is működtet, a Marc Jacobs a prêt-à-porter vonal, a Marc by Marc Jacobs pedig a tervező árban hozzáférhetőbb kollekciója. A szabásminták szempontjából az őszi kollekció legnagyobb nóvuma a hangsúlyosan széles és egyenes karimájú kalap volt. A szeptember 10-én bemutatott 2008 tavaszi kollekcióban érdemes figyelni arra, hogy e kalapok mivé alakultak. Ami viszont ennél izgalmasabb – és úgy látom, Marc Jacobs ezen a vonalon fejleszti tovább kollekciói látványtervét – a catwalk optikai hatásoknak való alárendelése. Kíváncsi vagyok, az őszi fekete-fehér kockákból és a tavaszi lépcsőjátékból merre lesz a tovább.

Mindent összevetve, a kontinentális logikára érzékeny amcsik éve volt ez a 2007-es.

(Kép: Keszeg Ágnes krokija)