Irodalom és a City

Keszeg Anna
A franciák nagy ágya és a magyarok kis ruhásszekrénye

A budavári palotában egymástól kb. három percre két izgalmas kiállítást láttam. Igazi coup de coeur mindkettő, abból a műfajból, amelyet nyugodtan lehet randialkalomnak is javasolni. Az egyik a Budapesti Történeti Múzeumban (Kirakat. A szocializmus divatja – 2007. 10. 11 − 2008. 01. 14.), a másik az Országos Széchenyi Könyvtárban (Veszedelmes olvasmányok. Erotikus illusztrációk a XVIII. századi francia irodalomban – 2007. 09. 15 − 12. 16.).

Az előbbire persze annyira kíváncsi voltam, hogy a megnyitás utáni első szombatomat szabaddá tettem miatta. Pedig elég lett volna 20 percet rászánni. Ennyi idő alatt kétszer is megtekintheti az igényes szemlelő az egytermes tárlat anyagát. Kb. annyi cuccot, amennyit egy-egy divatorientáltabb nagymama, nagynéni is felhalmozott a padlásán. Az extra a Rothschild Klárával készült interjú. Illetve az a néhány felvétel a Rothschild-divatszalonból. Én csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett a kiállítás felrakása előtt mondjuk 200 ezer forinttal kimenni az ócskára, s vásárolni egy kis kiállítandó anyagot. Arról nem is beszélve, hogy már a pesti altis divatüzletek nagy részéből is kicsivel nagyobb büdzsével bővíteni lehetett volna a tárgyállományt. A múzeumi ruhatárosnéniket bevonó anyaggyűjtésről nem is beszélve. Nem értem, hogy ehhez a kiváló kezdeményezéshez miért nem volt több szufla, fantázia, nagyobb igényesség, anyaggyűjtés, energiabefektetés. Talán a valóban nagyszerű plakáton is szereplő alcímet kellett volna komolyan vennem, s nem sokra számítanom. Tudniillik, hogy Ökrös Zsuzsa divattervezőnek ajánlják. És a tárlat valóban az ő hagyatékára épül. Csak éppen az a gond, hogy megtévesztő a cím és a bemutatás, többet ígér, mint amennyit nyújtani tud és szándékszik.

A legjobb az, hogy még várni lehet a kommunizmus divatjának szentelt nagy átfogó kiállításra. Ahol lesz táska, cipő és nagykabátrészleg, külön férfi -és nőidivat, tervező- és illusztrátorportrék, divatlapok, az eszményített nőtípusoknak szánt részleg. Én ezt szeretném látni. Mert jó hogy szegényes a korszak öltözködéskultúrája, de csak annyira az, hogy erről a sok összetevőről egy igényes kiállítás keretében mind szólni lehet (más periódusokra mindenik vonatkozásra, és még ennél mikróbb bontásban is, külön kiállítás dukálna). No meg nyomtatott anyagot se sokat készítettek hozzá.

A Veszedelmes olvasmányok viszont valóban profi . A látványterv és az elképzelés tudományos koncepciója is korszerű. Az elképzelésé annyira, hogy az olvasástörténetben kicsit is jártas látogató kapásból idézni tud 2-3 olyan tanulmányt, kötetet, amelynek a hipotézisei és példaanyaga ihlették a kiállítókat. Persze, nem csoda, az olvasástörténet nagy klasszikusai a magányos olvasásnak az itt is bemutatott forradalmát értelmezik. A 150 kötetes könyvanyag a Bibliothèque nationale de France-ból, az Österreichische Nationalbibliothekből, az aradi Biblioteca Judeţeană A. D. Xenopol-ból (innen Erdődy Júlia könyvtárából, mely a legfrissebb magyar irodalomtörténetben is elit helyre került), valamint Tony Fekete magángyűjtőtől, az OSzKból, az Egyetemi Könyvtárból, az akadémiai könyvtárból, az országos levéltárból érkezett. És sok izgalmas címet tartogat, köztük klasszikusokat, Sade márkit, Restif de la Bretonne-t. Külön ajánlom a könyv- és fejezetcímek magyar, sokszor igen szórakoztató inventivitású fordításait (pl. foutro-manie = basz-düh). A kiállítótér színvilága (lila, sötétzöld), a tavalyi deko-trendbe is beillő rokokós mintázata az iparművészeti múzeumból áthozott korabeli tárgyakhoz illeszkedik. A bonheur de jourhoz, a bidéhez. Furcsálltam viszont, hogy egy mindenkire érvényes belépti díj van, akárcsak az olasz kisvárosok nagy összefogással készült időszakos tárlatain. Ja, mert tizennyolc éven felülieknek ajánlott a kiállítás, úgyhogy mihez is kezdenénk itt a diákigazolvánnyal. Viszont egy oeszkás belépő már szóbajöhetne.

A kettő egy pakliban megér egy szabad szombatot.

(Kép: Keszeg Ágnes krokija)