OLVASNI@VALÓ / Ki melyik ki kié kitől

Dátum: 2008-02-19 / Forrás: LátóOnline

Török Zsuzsa

(Gabriela Adameşteanu, A találkozás, Budapest, Palamart Kiadó, 2007, 284 old., 2200 Ft.)


Ki melyik ki kié kitől. Nehezen megállapítható ebben a többszólamú, perspektívaváltogató kortárs Odüsszeiában, Gabriela Adameşteanu első magyar nyelven megjelenő könyvében, melyet Csiki László fordított le a regény első, 2003-as kiadásából.


Traian Manu, a regény főszereplője, biológus, kutató professzor, a Földközi-tengeri Környezet Európai Kutatóintézetének vezetője Nápolyban, és igazgató az olasz Kutatási Minisztériumban. Szóval fontos pozíciókat betöltő, nemzetközileg elismert tudós, amolyan nyugatra emigrált és ott tudományos karriert befutó, nyerő rokon. 1941-ben távozik Romániából tanulás céljából, ahová nem tér vissza többé. 1985-ben, negyvennégy év után hatvanhárom évesen érkezik ismét az országba egy konferenciára, immár olasz állampolgárként. A találkozás nemcsak az évtizedekkel korábban elhagyott ország viszontlátását hozza el számára, hanem az országban maradt régi barátokkal, másodfokú rokonokkal és a lehetséges szimbolikus utóddal, Daniel Izvoreanuval való szembesülést is.


A találkozás eseményei és a múltbeli emlékek egyrészt folyamatos perspektívaváltással az egyes szereplők tudatának tükrében, másrészt pedig a valóság illúzióját fenntartó, Typewriter típusú betűkkel szedett, fejezetkövető „tudós ügyiratban", Manu megfigyelési dossziéjában jelennek meg. A hangsúly tehát nem a cselekményen, hanem az elbeszélésen van, a dialógusokból és az egyes szereplők monológjából viszont felvillannak a múlt képei és a nyolcvanas évekbeli romániai társadalom nyugati szemmel tébolynak ható működési törvényszerűségei. Hogy „ki kit kire cserél le / ki kit hol fűrészel el / ki kit támogat ki kit fúr ki kit tol előre ki kit ejt / ki ellen folyik kivizsgálás / ki maradt / ki ment el / ki írt névtelen levelet" (279.) A kívülállónak a tiszta abszurd, a benne élőnek a megtapasztalt valóság világa, előrelátható jelennel, „a titkosszolgálat mindenkit megfigyel" meggyőződésével, és a „dosszié" varázsszavával.


A történelmi események által traumatizált beszélők számára azonban nemcsak a jelen olyannyira előrelátható Romániájában kínálhat a múlt szórakozásra alkalmat, mint ahogy azt Manu egyik gyerekkori barátjának a feleségéről, Dobrotă asszonyról megjegyzi, aki átveszi férje gyerekkori emlékeit és a találkozáskor sajátjaként tálalja. Manu és német származású felesége, Christa is többnyire a múltról beszélnek, hiszen mindannyiuk történetében közös, hogy a külső történések az emlékeikben és a tudatukban kitörölhetetlen nyomokat hagytak. Ugyanakkor az idő múlása az egyéni életút perspektívájában már lehetetlenné teszi a múlt és a jelen közötti szakadék áthidalását. Így múlt és jelen is többnyire csak elmékben, tudatokban, szólamokban kavarog szinte kaotikusan Adameşteanu regényében.


Ebben a kontextusban természetesen a regény Odüsszeuszának, Traian Manunak az útja nem megérkezésként értendő. De, úgy vélem, a regény mottójául választott Mircea Eliade-idézet sem ezt kívánja sugallni. „Minden száműzött egy Ithaka felé tartó Odüsszeusz…" Azaz, nem a megérkezés, hanem az út a lényeges, és, Eliade szavaival, a dolgok alaktalan folyása és a történelmi események egyhangú áramlása közben felfedezett rejtett értelmek. Ha vannak. De rejtett intenciók bizonyosan. Hiszen a regény utolsó fejezete nem más, mint „A »tudós« ügyirat" 425. oldala. Keltezése 1986. május 28. Traian Manu megfigyelése folytatódik, a polip karjai átívelnek a határokon. Elsődleges cél a külföldre disszidált román csoportok Románia ellenes tevékenységének felfedése, személyek és kapcsolathálók azonosítása és a disszidensek hazai kapcsolatainak megállapítása. „Emilian" és „Adrian" ügynökök tovább dolgoznak. A megfigyelés folytatódik… És a történelem lassan múlik, ahogy azt a mai román újhullám filmjei és az ügynökdossziék esetei is bizonyítják. Ezért talán nem is olyan egyértelműek a Manu látogatását határozottan ellenző feleség szavai:


„…mindaz, amiről azt hiszed, hogy ott találsz, már nem létezik máshol csak a te elmédben!" (199.)


Vajon?




Archívum


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.