Szemle

Geréb Zita
Kockázatos vállalkozások
Román lapok márciusban-áprilisban

Semmivel nem tudnám menteni magam, és meg se lepődnék, ha Mihai Maci esszéje felől értékelve eddigi írásaimat azt látnám, hogy tulajdonképpen én sem csináltam mást, mint a román sajtóban eleve felnagyított „álesemények" (pseudo-evenimente) sorozatát közvetítettem havonta, kéthavonta. Egyrészt mert tényleg így van, másrészt pedig az a baj a „fogyasztói társadalom" (a konzumidióták eufemizált változata) ideologizált előfeltevéseivel, hogy ezek többnyire a feltevések szintjén maradnak. Az említett „álfogalmakat" az esszéíró Daniel Boorstin L’image című 1971-ben kiadott kötetéből idézi, ennek újraolvasására ösztönöz, közben manipulálja az olvasót, felnagyítja az eseményt, a részletek kifejtésével pedig kimozdítja a reális tények arányát. A sajtóban megformált képtől indulnak tehát viszonyításaink, ítélkezéseink. Egy nagyra tartott alkotótól ma először azt kérdezzük, ki a reklámügynöke. Ezek után már az alkotó személye is átminősül, termék válik belőle, többé-kevésbé jól menedzselt piacképes termék (Imaginea lumii noastre. Világképünk. Idei în dialog, 2008, március).

A fentiekre példaként máris felhozhatnám többek között Cărtărescut, akinek az elmúlt évben lezárt Orbitor (Vakvilág) című nagy ambíciókkal kecsegtető trilógiája kapcsán azóta is viták sorozatában keresik a választ a kérdésre, hogy megszületett-e a diktatúra megaregénye. Simona Sora ezúttal Paul Cernattal vitázik (Istoria şi istoriile. Történelem és történelmek. Dilema veche, 216, 2008 április 3-9.), Daniel Cristea-Enache újraolvassa a végső kiadást most már egyetlen kötetben, kijelöli a trilógia törésvonalait (Creaţie şi produs. Alkotás és termék. Idei în dialog, 2008 március), Delia Pop pedig a tükör-motívumra építi olvasatát, közben intertextuális utalásokkal érvel (ui.: Cuvânt înaintea oglinzii. Szavak a tükörben). A tucatnyi helyreigazító magyarázat, a témára való állandó visszatérés, az újabb részletek újszerű kontextualizálása egyfajta „megértési deficitet" is sejtetnek abban a korban, ahol csak uniformizált és materializált ideálok léteznek, a vizuális sztereotípiák ismétlése pedig hamarabb megnyeri a befogadók táborát.

Gabriel Liiceanu az emlékezés etikájának a hiányával vádolja a román kultúrszférát, Monica Lovinescu halálára egyetlen sajtó reflektált méltó módon. A Franciaországba menekült, de a hazai történéseket napirenden követő és szakszerűen vitató irodalomkritikus és politikai szakértő halála újabb veszteség nemcsak a román, de az európai kultúrszellem történetében egyaránt, mondja Liiceanu (La moartea Monicăi Lovinescu. Revista 22, 2008 április 22-28.).

Külföldi visszajelzések szerint a román irodalomról még nem állt össze egy koherens kép. Születnek fordítások, de valahogy nem működik a szórás, visszhangtalanok az alkotások, különösen a franciáknál. Gabriela Adameşteanu hasonló tapasztalatokról számol be, de megemlíti az Întâlnirea (A találkozás) című regényének fordítóját, Csíki Lászlót, valamint a magyar Palamart kiadót és a pozitív benyomásait, amelyek a fordítás körülményei kapcsán születtek (Literatura română nu are încă o imagine coerentă pentru publicul francez. Nem állt még össze a franciáknál a román irodalom összképe. Suplimentul de cultură, 2008 március 22-28.).

A 22 évnyi távollét után újra a román olvasók elé álló Norman Manea minden provokatív kérdéssel szembenéz, nevén meri nevezni a kínos fogalmakat is, megerősíti a fenti visszhangokat, ebben a vonatkozásban akár a reklámügynök fogalma sem idegen tőle.

Új köteten dolgozik, Impostura (Szélhámosok) lesz a címe és a száműzött román értelmiségiek életformáját tematizálja benne (Ovidiu Simonca, Eu sunt pentru relaţia umană directă. Az igaz emberi kapcsolatok pártfogója vagyok. Observator cultural, 161, 2008 április 17-23.).

Sajtóvisszhangok szerint nem sokat ígérnek az idei könyvújdonságok, Ruxandra Cesereanu nemrég megjelent kötetéről Naşterea dorinţelor lichide (Folyékony vágyak születése, Cartea Românească, 2008) az első beszámolót nekem csak másodszori nekifutásra sikerült végigolvasnom, és így is csak a minden második idézett képzavar kiugrásával. A könyv öt részből áll, amelyek a Naşterea dotinţelor lichide (Folyékony vágyak születése), Atingerea (Az érintés), Măgăriţa şi alte coarne de melci (A szamárkanca és más csigaszarvak), Postbărbaţi (Utóférfiak), Bărbaţi de zi şi de noapte, de niciodată şi de totdeauna (Nappali és éjszakai férfiak, mindenkoriak és soha nem létezők) címeket viselik. Daniel Cristea-Enache a Postbărbaţi címűt tartja mind közül a legsikeresebbnek, de ezt sem fenntartások nélkül (Amintiri venerice. Vénuszi emlékek, România literară, 2008 április 4.).

A hiányt újrakiadott realista prózával pótolja a könyvpiac. Olyan kísérletekről van szó, amelyek a maguk egyéni stílusukban verhetetlenek, újrakiadásuk pedig a realista próza gyökereihez való visszatérés igényét jelzi. Răzvan Rădulescu Viaţa şi faptele lui Ilie Cazane (Ilie Cazane élete és tettei, Polirom, 2008), valamint Radu Aldulescu Sonata pentru acordeon (Harmonika szonáta, Cartea Românească, 2008) című alkotások újraolvasásra, újraértékelésre és egy újfajta reflekcióra invitálnak, „reklámügynököket" keresnek. Kockázatos vállalkozás, de profitot ígér.

(Képek: Monica Lovinescu; Norman Manea)