2011. december

 

főoldal

archívum

Látó-repertórium

szerzők

hírek

látóSzínpad - képek

linkek

pályázatok

szemle

irodalom és a city

OLVASNI@VALÓ

impresszum

terjesztés

rólunk

ikv


Kapcsolatok



Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Batsányi János: A látó (1791)

Irodalom és a City


Korrespondenciák 1. ‘70s sunglasses
Dátum: 2007-04-23 / Forrás: LátóOnline

Keszeg Anna
Korrespondenciák 1. ‘70s sunglasses


Több irányból is el szeretném kezdeni. A napszemüvegtrendek felől. A „kötelességek utáni" erkölcsi állapot felől. És afelől, hogy a nagy hippigeneráció gyermekei most kb. harmincasok.


A napszemüvegtrend az idén arról szól, hogy a supersize a lényeg. De még azelőtt arról, hogy erre a nyárra a napszemüveg kihagyhatatlan. Legyen tehát, és retrós legyen. Hetvenes évekre emlékeztető legyen. (Persze, lassan már mátrixos is, ha nagyon elébevágnánk a jövőre sejthető irányvonalnak.) Színe és karaktere legyen. S hozzá göndör fürtök. Mint a hetvenes években. Amikor a hippik gyerekei gyerekeskedtek a göndörhaj-szalmakalapos telitalpszandálos bőrminiszoknyás anyukák mellett és hiányában.

Úgy ahogyan a Michel Houellebecq 1998-as regényéből készült Oskar Roehler rendezte Elementarteilchen (Elemi részecskék, 2006) című filmben. Ahol, mint minden valamirevaló német mainstream filmben ott van a lolarenntes Franka Potente. És még két testvér, Bruno (Moritz Bleibtreu) és Michael (Christian Ulmen), akik attól a hippi kommunában élő anyától születtek, aki felé terelni szeretném a szót. Az egyik egy plasztikai sebésztől, akinek vállalkozása kudarcba fulladt, mert nem ismerte fel idejében a szilikonos mell jelentőségét. Miközben nagyszülőknél és intézetben nőnek fel, önkiteljesítő életet élő anyjukat nyaranta látják néhány órára, napra. Azalatt meg tanácsokat kapnak arra nézve, hogy a szexben érdemes a személyiség kifejeződésének legfőbb és legkomplexebb lehetőségét keresni. Bruno irodalomtanár lesz, akit feleségén kívül az összes fizikailag legkevésbé vonzó nő is foglalkoztat. Michael világhírű matematikus, aki a szerves anyag szervetlenből való kialakulásának kérdését akarja megválaszolni. Vagyis, hogy hogyan jöhet létre élet megtermékenyítés nélkül. Franka Potente, Annabelle az ő gyerekkori játszótársa, aki harminc éves koráig dolgozik azon, hogy Michael nők és férfiak iránt egyaránt érzéketlen figyelmét magára irányítsa. Szerelem és házasság lesz is belőle, gyerek viszont nem. Mert ugye a teória visszavág. Bruno nála idősebb Christianeja (Martina Gedeck) pedig, aki végre képes volt folyamatosan lekötni Bruno szexuális fantáziáját, tolószékbe kerül, majd öngyilkos lesz. Bruno pedig ezután maga mellé fikcionálja. És ez van a plakáton. A két testvér, a két nő (a reális, meddő, és az odaképzelt). Hátuk mögött meg Jane (Nina Hoss), az anyuka. Jane, nyilván, mert hippikorszak. Mindannyian napozószéken. Hegyek között. Rajzolva. Innen jöttem rá, hogy az anyán van a lényeg. Azon, hogy mégiscsak hogy képzelte. Illetve pontosabban, hogy el sem képzelt semmit, csak úgy hagyott maga után el nem gondolt következményeket. Akiknek aztán el kellett gondolniuk helyette. És itt úgy tűnik, hogy nehezen megy nekik. És hogy a pszichikai egyensúly megteremtése szóba sem jöhet.


Pedig ez az, ami a Lipovetsky-féle „fájdalommentes" erkölccsel legitimizálódott. Nincs önfeláldozás, kötelesség, s nincs beleszólás sem. Egyéni döntések, személyes boldogság van és annak abszolút szuverenitása. Meg felelős individualizmus, ahol az önmagamra való rátalálásnak, a magam számára tökéletesre megtalált, kitalált és berendezett életnek van leginkább presztízse. Jane ilyen. Az ő ilyensége azonban azt feltételezi, hogy utána már csak másmilyen utódok lehetnek. Biztosan azért, mert hogyan lehetne a kötelességek után lenni, ha abban nem is voltunk benne. Ez után vagy az agybaj, vagy a steril tudományosság. Houellebecq szerint legalábbis. Pedig mi lett volna, ha például Michaelből antropológus lesz. Vagy valami humánzseni. Ha pl. a szülői magatartás szociológiáját akarja kidolgozni. S ha nem olyan egyszerű a képlet, hogy van szellem, test és psziché. S hogy csajozós pasi meg tudós.


A lényeg, hogy a hetvenes évek után erkölcsi minta, napszemüveg és mostanra már érvényesülési útra talált karakterek maradtak. Amit most érdemes beépíteni a lifestyle-unkba. Mert a fashionba már beépült.


(Az erkölcsökhöz: Ungvári Zrínyi Imre, Bevezetés az etikába, Buk., 2006)


(Képek az Elemi részecskék c. filmből, Keszeg Ágnes krokija)




Archívum


Keresés




Könyvkiadók

Koinónia Polis Mentor Pallas Akadémia Komp-Press Irodalmi Jelen Könyvek


Könyvajánló

Álmatlan ég
Kovács András Ferenc
Álmatlan ég


Támogatóink

 
Látó Szépirodalmi Folyóirat