Szemle

Szabó Róbert Csaba
Mi történik itt?
Vissza 2008-ba?!

Nyolc eseményt, jelenséget találtam fontosnak elmondani a 2008-as esztendőről, jót (remek interjúk, viták, évfordulók) és szomorút (megszűnt folyóirat, szerkesztési hiányosságok, elsőkötetesek hiánya) egyaránt, melyek mindegyike többé-kevésbé éreztette, és talán éreztetni fogja az eljövendőben is hatását a romániai magyar kulturális folyóiratok hasábjain, még nagyobbat lélegezve: a romániai magyar irodalom itthoni és külhoni alakulásában, miért ne: megítélésében. Az olvasásban és a nem-olvasásban.

A 2008-as év általam fontosnak vélt momentumainak mindegyike az irodalomhoz kötődik.

Feltűnhet, hogy két olyan mozzanatát is kiemeltem a tavalyi évnek, amely egy-egy író-költő születésnapjához kötött. Ezeknek az alkalmaknak azért is örülhetünk külön, mert hiszen olyan alkotókat szólaltatnak meg, akik amúgy ritkán vagy egyáltalán nem szólalnak meg.

(1) A Szilágyi Istvánnal készített interjú a Székelyföld októberi számában az író hetvenedik születésnapja alkalmából. Egyértelmű, hogy Szilágyi István életműve, a Kő hull apadó kútba vagy a Hollóidő című regénye, de sorolhatnánk egyéb munkáit is, a kortárs magyar irodalom szerves részét képezik, valahol az alapművek fejezetben. Fekete Vince interjúja a hetvenedik évét töltő íróval valószínűleg hosszú éveken át lesz, lehet kedvenc olvasmányunk, hiszen Szilágyi István emberi tartása, valamint irodalomszemlélete, világlátása megnyugtatóan példamutató. (2) Bogdán László interjúja az Irodalmi Jelen márciusi számából a költő-író hatvanadik születésnapja alkalmából. Bogdán László költői és írói pályájának mondhatni betetőzését jelenti a nyomdára készen álló Ricardo Reis-ciklus, az Irodalmi Jelen márciusi számában azonban nemcsak erről, hanem pályájának alakulásáról, irodalomról és életről faggatta Elek Tibor a Sepsiszentgyörgyön élő írót-költőt. (3) A Korunkban közölt beszélgetés-vita A magyar irodalom történeteiről. A magyar irodalom történetei című vállalkozás kapcsán kevés ennyire mélyen átgondolt és koncepciójában a kritikát előtérbe helyező elemzés látott napvilágot kerekasztal-beszélgetés formájában, mint a Korunk májusi számában. (4) A Helikon 500. számának megjelenése március 25-én, benne Balázs Imre József tanulmánya a Serény Múmiáról. Március 25-ikén került ki a nyomdából a rendszerváltozás után a Helikon nevet fölvett irodalmi folyóirat 500-ik száma, benne Szilágyi István összefoglalója-visszatekintése, valamint Balázs Imre József értékes tanulmánya a Serény Múmia csoportról, illetve belső lapról. (5) az Irodalmi Jelen nyomtatott formátumának megszűnése 2008 novemberétől. Mindenképp a szomorú rovatba véssük be a 2008-as év őszét, mert az Irodalmi Jelen megszűnt hagyományos folyóiratként működni, és egyelőre a honlap, a maga kuszaságával és nehezen kezelhetőségével, nem látszik teljesíteni még a hiánypótlás szerepét sem. Böszörményi Zoltán főszerkesztő néhol sértődött, néhol pedig búskomor búcsúztatója ráadásul nem elég magyarázat a lap ilyetén történő megszüntére. (6) A Várad folyóirat kihagyott lehetősége a szokatlan képanyag ihlettelen szerkesztését tekintve. Szintén nehezen emészthető, legalábbis számomra ellentmondásos Újvárossy László munkája a Várad képszerkesztőjeként, hiszen egy rendkívül izgalmas képanyagot tudott behozni a nagyváradi irodalmi lapba, azonban a szerkesztés nem képes tükrözni ezt a valóban fontos fegyvertényt.

(7) Új könyvkiadó, a Bookart megjelenése. A támogatások megcsappanása, legalábbis az erre való folytonos panaszok ellenére a Marosvásárhelyi Könyvkiállításon egy új kiadó mutatkozott be, a Bookart. Eddigi kiadványai igényesek és biztatóan jól szerkesztettek, ami a többi honi kiadókról alig, illetve csak fenntartásokkal mondható el. (8) Idén nem jelentkezett elsőkötetes prózaíró itthon. 2008-ban nem akadt elsőkötetes prózaíró, holott lektori munkám során, és ezt mások is tanúsíthatják, legalább két olyan könyvkész kézirattal is találkoztam, találkoztunk, amelyek megérdemelték volna a megjelenést: Márton Adél Evelin és Jancsó Noémi kéziratairól beszélek. Kiadók, tessék jobban figyelni! Vagy tényleg ennyire megcsappantak volna a támogatások?

(Fotó: Fekete Zsolt)

Hibaigazítás:

Bocsánatot kérek Jancsó Noémitől és Márton Adél-Evelintől, hogy azt írtam, 2008-ban nem is jelent meg a könyvük. Megjelent, mindegyik december elején-közepén, jóval lapzárta után. Helyesen tehát: 2008-ban két elsőkötetes prózaírót köszönthetett személyükben az egyetemes magyar irodalom.