OLVASNI@VALÓ / Otthontalanság, vágy, magány, romantika

Dátum: 2008-01-21 / Forrás: LátóOnline

Török Zsuzsa


(Lovas Ildikó, Spanyol menyasszony, Pozsony, Kalligram, 2007, 304 old., 2300 Ft.)


Boldog otthontalanság, makacs gőg, az irodalom mindenek felettisége. Ezt jelenti a világ, saját megfogalmazásában, Lovas Ildikó női én-elbeszélője számára. Racionális, öntudatos, összefüggéseket kereső és meglátó, értelmező, nem vinnyogó feminista, mégis nőies hangoltság. Lány, regény, az alcím megfogalmazásában, de nem rendes lányregény. Hiszen ha az lenne, akkor a rendes (itt értsd: férjezett) életre való törekvés problémátlan történetét olvashatnánk. Ezzel szemben jóval bonyolultabb, érzékenyebb, a világot köténnyel a nyakban megváltó gondolatokkal, a szerelem és a létezés misztériumával küzdő narrátorral találjuk szembe magunkat. A test tudata a rúgás ösztönével, a liliom illata a kandikálással, a huncut lelkesedéssel, a dacos kívülmaradással kapcsolódik össze az esküvőjére készülő, és az esküvőt megelőző és követő időszakot elmesélő fiatal lány történetében. Mindez a regény egyik síkja. A másik pedig a Csáth házaspár utolsó napjainak története a feleség, Jónás Olga szempontjából.


Hogy kapcsolódik össze a kettő? Fejezetenként az én-elbeszélés váltogatásával, betéttörténetekkel, Csáth Géza leveleiből és végrendeletéből származó idézetekkel, és mindkét történetben felbukkanó, ismétlődő, szinte naturalista motívumokkal: csirkeboncolással, magát csirkebéllel degeszre evő macskával, hipermangánnal, és a két történet csúcspontjának, a fiatal lány esküvőjének és Csáthék családi tragédiájának egyazon napra, július 22-ére, Magdolna napjára való időzítésével. Problematikájában pedig két házasság kudarcában, pontosabban a kudarcig vezető út történetében. Hiszen, a regény Canetti-mottója szerint „Nem kell mindig a legvégső konklúzióig elmenni. Annyi minden van közben is."


Van még valami viszont, amit mindezek mellett nagyon fontosnak érzek: az olvasás motívumát. Mindkét elbeszélő olvas: a fiatal lány a Nagy Indiánkönyvtől Rejtőn, Poe-n, A Karamazov testvéreken, Kosztolányin, Virginia Woolfon, A három testőrön, Bovarynén, az Egy tiszta nőn keresztül a Füles Évkönyvig és a Kincses Kalendáriumig sok mindent. Nem utolsó sorban Joyce-ot. Bár ez utóbbi válaszai nem elégítik ki, kérdései a leginkább izgatják. Az olvasást, mondja egy helyen, nem mulasztotta volna el semmilyen szerelmi bánat miatt (189.). Az olvasás lételeme, potenciális veszély a kívánt, családi és közösségi tradíciók által közvetített „rendes" élet sikeres megvalósítására nézve.

„Nagyon fontos volt, hogy legyen rendes életem, mert ez a cél tartott meg engem, tartott vissza attól, hogy bezuhanjak a könyveim közé és többé elő se jöjjek. Sokszor semmire nem vágytam jobban, mint erre." (210.). Otthontalanság, magány és vágy, amely egyfajta autonómia megtartására való törekvéssel fonódik össze. Spanyol menyasszony: karcsú derék, makacs száj, gyönyörű frizura, párizsi ruha. A divatlapból kiválasztott, különleges, nagyon drága menyasszonyi ruha viszont nem elegendő a remélt legnagyobb nyugalom megleléséhez. Ez a magánéleti révbe érős momentum nem egyensúlyozza a fiatal értelmiségi nyugtalanságot.


Jónás Olga is olvas. Ő a férje naplóját. Számára a napló ismerete vezet a házasság kudarcának be- és felismeréséhez, a teljes megaláztatáshoz, a morfium mindenek felettiségének belátásához, a tehetetlenséghez, az érzelmek kilúgozásához, a megvetéshez és a végső elbizonytalanodáshoz.


És félnek. Mindketten. A betegségtől, a veszteségtől, a hazugságtól, a megcsalástól, a szerelem elmúltától, a fogfájástól, a főzéstől, az autóbalesettől és a repülőszerencsétlenségtől retteg a fiatal, asszonynak készülő lány. Félelme, mondhatni, lányos, női félelem; ha már lány, regény: ugrálós. „…rettegek. Ezért folyton ugrálok." mondja a regény én-elbeszélője a 227-ik oldalon. És hasonló félelmei vannak Jónás Olgának is.


Végül pedig Csáth. „A mindannyiunk által rongyosra olvasott Csáth-kötet" (202.) arra a szűkebb földrajzi és kulturális közösségre utal, amelyben közvetlen, élő hagyománya van a Csáth-irodalomnak, és amelyben mindez konkrétan, életközelien hat, „hiszen mindannyian, akik az irodalmat a magyaróránál többre tartottuk, azzal foglalkoztunk, hogy megtaláljuk a varázsló kertjét és azokat a helyeket, ahol azok a nők laktak." (Uo.) A Csáth Géza felesége szempontjából előadott történet (női) problémái sok szempontból azonosak a néhány évtizeddel későbbi történetével. Gombok, csirkebelek, macskák, hipermangán. Ismétlődő helyzetek. Nem egymásból következők, de egymásra vetülők, tükröződők.


A témaválasztás így egyértelművé teszi a kortárs szabadkai Lovas Ildikónak az egykori szabadkai Csáth Gézához, illetve az utóbbi évek Csáth-reneszánszához való viszonyulását is. Az irodalom mindenek felettisége…



Archívum


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.