Szemle

Szabó Róbert Csaba

Romániai magyar kulturális folyóiratok
November-december-január

„Ő húsból volt, ez meg papírból", ezzel indítunk, lehetne irigykedni is erre a mondatra, pontosabban Philip Ó Cealláigh mondatára, a Korunkra legalábbis, de mindez mégis csak papírra vetve jó (mert: Feljegyzések egy török borbélyházból), a Korunk novemberi, kortárs ír irodalommal foglalkozó száma például teljes egészében hús és papír, vagyis pontosan az, amitől elfog(hatna) a kéj, még akkor is, ha a hús egy török nőre, a papír pedig több millió török pénzre utal P.Ó.C. novellájában. A metaforák készen állnak, fogyasszuk bátran? Figyelem továbbá a tematikus blokkon túli szövegekre is, mert Kányádi András „két, látszólag igen távoli szövegre" hívja fel a figyelmet: „a középkori kozmogóniai, latin nyelvű sakkleírásról és Weöres magyar nyelven írott, huszadik századi költeményéről. Előbbi a sakkról, utóbbi Saturnusról szól, ám az átfedések sokkal meglepőbbek, mint gondolnánk." Merülő Saturnus, Ovidius, T.S. Eliot, Middleton. Mi ez, ha nem megannyi hús papírra vetve.

És ha már a Korunknál tartunk, feltétlenül lapozzunk bele a januári Nacionalizmusok, európaiság tematikai jelöléssel birkózó számukba is, mindjárt legelőször is Egyed Péter esszéjébe, mert az messze leköröz minden egyes más szöveget ebben a számban. Bizony veri Lászlóffy Aladár súlyosnak/homályosnak tetsző kulturális metaforáit, toposzait („Vegyük például ezt az esetet, ahol egy ilyen autonóm kis centrum, valamely kvarclámpa-antenna lépett működésbe, pont Roland kürtjének vészjelére indult be, és azonnal védelmet kezdett sugározni."), túllép a Pomogáts rajzolta magyar kultúra térképén („A magyar kisebbségi irodalmakat, illetve az irodalmi decentralizációt az első világháborús vereség s ennek következményeként a történelmi ország területének feldarabolása és a magyar nemzettest egyharmadának elszakítása kényszerítette ki."), és nagyon finoman szegődik a téma szolgálatába Timón, az athéni embergyűlölő toposzán, majd Hume Értekezés az emberi természetről c. munkáján keresztül. Egyed Péter, A gyűlölet kora: „Hume nagyon fontos megállapítást tesz: gyűlölhetjük a kollektívumokat is, nemcsak az egyéneket. (...) A gyűlölet kiváltásához azonban tudatosság és tartós szándék is szükségeltetik, mert ha nem, nem tudjuk ezt mint gyűlöletet realizálni."

Egyébként jóval Lászlóffy Aladár januárban robbant ügynökbotránya előtt (transindex.ro, január) Kántor Lajos ír Lászlóffy három verséről a Helikonban (december 10.) S a Farkas utcán farkasok... (különben egy Lászlóffy-sorról van szó) címen; Kántor „Lászlóffy Aladár költészetének, írói–emberi magatartásának jellemzőjeként" említi mindhárom költeményt, tessék elolvasni, mindenképp az életmű része ez a három vers. Ugyanebben a számban olvasható a nyolcvan éves Fodor Sándorral interjú ("Csipike velem együtt örgedett meg"), aki szerint a mai gyerekirodalom nem olyan jó és erős, mint a diktatúra éveiben, amikor is a cenzúra elől a legjobb írók az irodalomnak erre a területére menekültek. „A tehetséges embereknek ma már inkább van megnyilvánulási lehetősége. S azonkívül az igazság kimondásának ma sokkal egyszerűbb és könnyebb útjai is vannak. Ki lehet mondani az igazat nyíltan, közvetett módon, publicisztikában. Talán ez is az egyik oka, hogy ma már nincs igazán jó gyerekirodalom." Kérdezett: Demeter Zsuzsa.

De akár Pomogáts Korunk-beli mondatához is ajánlhatunk egy nagyon alapos és izgalmas tanulmányt, mégpedig a januári Székelyföldből a székely hadosztályról. Gottfried Barna Kurucok és internáltak – Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, illetve a román fogságban, 1919-1920 a csíkszeredai kulturális folyóirat 2008-as első számának legerősebb írása, egészen alapvető dolgokra döbbenhetünk rá az első világháború lezárása körüli megszállásokkal kapcsolatban.

Végül a vers-kategóriában kimérhető hús-metaforákra (emlékezzünk: papíron a hús) térve a Helikon 2008. január 10-iki számát ajánlhatjuk, egész pontosan ebből a számból Király László Utóhang. A nyitott könyv című könyvhöz és Visky András Songs of Passage. Éjszaka a 92nd Street Y-ban című verseit; előbbit azokért a sorokért, amelyek a lap főoldalán jelennek meg: „Üsd fel hát, testvér, vígan s bátran e könyvet! / Derülj, hogy még most is kitartóan lesnek ránk / a Valóságos Titkos Belső Besúgók. / S fújtatnak a Magyar Királyi Költészet / mindig sértett, halálraszánt / kivetettjei." Viskyt pedig nemcsak azért, mert mindig jól esik a beatköltészet hagyományaiba merülni kissé, hanem azért is, mert ez egy igazán idegenség-vers, és végül is bárhol olvasható, ahol az ember megfelelőképp magára marad. Például „Ebben a városban, ahol kivétel nélkül / mindenki idegen, / Ahol az idegenségnél nincs meghittebb / Tapasztalat, mondja a lány (...)".

(fotók: Egyed Péter; Fodor Sándor Domokos Gézával és Szilágyi Istvánnal Szárhegyen, 2006. szept. Készítette: szabó róbert csaba)