Szemle

Geréb Zita
Mircea Cărtărescu harmadik szárnya
Román folyóiratok januárban

...hamarosan olvasható Cărtărescutól az Orbitor (Vakvilág) harmadik kötete (első kötet: A bal szárny, második kötet: A test), annak a nagyszabású „irracionális irodalmi kaladnak" a befejezése, amely szívet és agyat egyaránt fölemésztett.

Andrei Pleşu vitathatatlanul az egyik legkedveltebb és legolvasottabb kortárs román értelmiség. Publicisztikáját mohón falják az olvasók, könyvei automatikusan bestsellerként futnak be az irodalmi piacon, tévés műsorai a legnagyobb nézettségnek örvendenek. A Dilemateca januári számában Marius Chivunak adott interjújának egyik lényeges replikája, hogy a türelem forrása, a békés együttlét és a hatékony párbeszéd alapvető feltétele a humor, ami felszabadult hangulatot teremt, így az ember türelmesebb és kreatívabb lesz. („Umorul este, în cazul meu, o strictă formă de politeţe", Nekem a humor kizárólag egy udvariassági gesztus, Dilemateca, 8, január 9.). Hogy ez a fajta beállítódás A. Pleşu esetében mennyire működik, tulajdonképpen bármelyik általa művelt műfajban ellenőrizhető.

A Dilema veche vezércikke, ugyancsak Pleşutól, Un „duel" imposibil (Egy lehetetlen párbaj, Dilema veche, 155, január 26.) ezúttal nemcsak egy habitus működtetésének a hibátlan példája, hanem igen érzékeny pontokat érint egy máig még mindig tisztázatlan ideológia, politikai gyakorlat és politikai hatalom, vagyis a kommunista diktatúra megélésének és megértésének hiteles megvitatásában. Az előzményeket az Evenimentul Zilei január 8-i, majd a január 22-i számaiban kell keresnünk. Dragoş Bucurenci cikkeit (Mortul din culpă, Dragoş Bucurenci se duelează cu tandemul Andrei Pleşu-Gabriel Liiceanu, D. B. párbaja a A. P. - G.L. párossal) nem a merész és legtöbbször felületes kijelentései teszik hiteltelenné, hanem az ezek mögött álló irreleváns szempontok. A sértett fél ezúttal a sikkes, de „veszélyes" D. Bucurenci kompromisszumot kíván kötni vádlójával, Andrei Pleşuval, még mielőtt az „párbajra" szólítaná föl, mivel kénytelenek egyetérteni: ők ketten nem juthatnak közös álláspontra. Bucurenci, a „public enemy number 1" a vádak szerint vagy nem olvasott semmit, vagy nem értett meg semmit a kommunizmusról, így A. Pleşu nem kíván párbajozni azokkal az ellenfeleivel, akik csak kommentálják, de nem élték meg a diktatúrát.

Jóval hitelesebb azonban a nemrég nagy visszhangot keltő V. Tismăneanu-féle Raport final (Végső jelentés, Condamnarea comunismului, Idei în dialog, január, 2007/1) előszava. Az időnként egyébként patetikus és önmagát ismétlő szöveg kijelöli a rendszer olyan lényeges jegyeit, amelyek szerint a diktatúra a demokratikus elvek kategorikus ellenfelének minősül. Eligazítást próbál nyújtani a terjedelmes dokumentum olvasásához. Horaţiu Pepine rovata ugyanitt még mindig a témával kapcsolatos, de már másképp problematikus, nézetei időnként a Jelentésben foglaltaknak radikálisan ellentmondanak (Manualul de istorie a comunismului, A kommunizmus történelemkönyve, Idei în dialog, január, 2007/1).

A fentiek alapján Alina Mungiu-Pippidi rovatában Cît de revoluţionară a fost Revoluţia română? c. írása alapján (Mennyire volt forradalmi a román Forradalom?, 22, 881, január26) már jóval érthetőbb, hogy miért felületesek és megint megalapozatlanok a forradalom előzményeit és okait boncolgató kiadványok következtetései. A. M. Pippidi két szerző kötetét állítja párhuzamba: Alex Mihai Stoenescu Istoria loviturilor de stat în România (Allamcsínyek története Romániában, Rao, 2004.) és Peter Siani-Davies The Romanian Revolution of December 1989 (Humanitas, 2005.), többnyire ugyanazokat a hiányosságokat veszi számba mindkettőnél, a saját következtetéseivel pedig mintegy kiegészíti ezeket: a történelem az emberek kezében van, és képesek megváltoztatni akár a társadalmi valóságot is. Hogy ez a fajta valóság hogyan mutatható meg például a vásznon, kiderül azoktól az elemzőktől és filmszakértőktől, akik 2006 legjobb filmjeit értékelik. A legsikeresebbek közül a Radu Muntean rendezte Hîrtia va fi albastră (Kikékül a lap) és a Corneliu Porumboiu rendezte A fost sau n-a fost (Volt vagy nem volt?) című filmek újra fölhívták a figyelmet a román filmgyártásra (Cel mai bun film românesc în 2006, A legjobb román film 2006-ban, Dilema veche, 153, január 12).

Ana Maria Sandu (a Budapesti Könyvfesztivál idei román elsőkötetes meghívottja) kötetére, a Fata din casa vagon (A vagonlakó lány) címűre, amely Ioana Nicolae és Cecilia Ştefănescu írásaival rokonítható, ezúttal M. Cărtărescu hívja föl a feminista írásokat kedvelő, a buja szexualitástól el nem forduló olvasók figyelmét. A kötet egyébként nemcsak ezért különleges (Casa cu femei, Nők a házban, Observator cultural, 352-353, december 21-január 10).

Legalább ekkora szenzáció Cărtărescunak az a kijelentése, miszerint rajongói hamarosan olvashatják az Orbitor (Vakvilág) harmadik kötetét (első kötet: A bal szárny, második kötet: A test), annak a nagyszabású „irracionális irodalmi kaladnak" a befejezését, amely szívet és agyat egyaránt fölemésztett („Nu fac altceva decît să scriu", Írok, mást nem tehetek, Evenimentul zilei, január 9).

Ez lenne „a jobb szárny"?