Szemle

Geréb Zita
Huligánok
Román folyóiratok májusban

Paul Cernat A káromlás és a művészet jogai című esszéjében a káromlás fontosságát és szükségszerűséget elemzi, így egészen különleges helyzetbe hozza az irodalmat

Pokoli komédia (Infernala comedie). A kötet szerzője, Emil Brumaru, még mindig nem drámával jelentkezik, hanem egy olyan kötettel, amelybe igen sikeresen válogatott szonettek kerülnek jól átgondolt egymásutániságban. A kötet egyébként jó példa arra is, mit jelent egy művésznek ismerni és betartani a játék autonóm szabályait, amelyeket a kultúrát „fogyasztók" körében sokan nem ismernek, a művészek közül pedig sokan figyelmen kívül hagynak. Paul Cernat A káromlás és a művészet jogai (Blasfemia şi drepturile artei, Dilema veche, 119, május 5-11) című esszéjében a káromlás fontosságát és szükségszerűséget elemzi, így egészen különleges helyzetbe hozza az irodalmat, amely "hiteles érték" nélkül csak szimulákrum, szélhámoskodás és kereskedelmi szöveg marad. Emil Brumaru ugyanebben a számban megjelent IX. szonett (Sonetul IX) című költeményét mégis ajánlott a Paul Cernat írása előtt elolvasni, utána pedig ugyanitt Dan Popescu Kulturális egészség-mutató (Indicator de sănătate culturală) című írását azokról, akik a művészet provokatívabb kifejezésformáit választják, akárcsak az említett román szerző.

Carmen Musat közismert kiadókat – akik újra "föltalálták" a román irodalmat – és alkotókat sorakoztat föl, akik a közelmúltban legalább két jelentős kötettel jelentkeztek, különösen a próza területéről: Petre Barbu, Filip Florian, Matei Florian, Radu Pavel Gheo, Florina Ilis, Dan Lungu, Lucian Dan Teodorovici (A román irodalom újrafeltalálása, Reinventarea literaturii române, Observator cultural, 65, május 25-31).

Alex Ştefănescu is azok közé tartozik, akit „újra" föltaláltak, ezúttal a Román Írószövetség jutalmazta különdíjjal. Az elmúlt félévben nem volt olyan kulturális sajtótermék, amely ne említette volna Ştefănescu „botrányregényként" számontartott irodalomtörténetét, így ezzel a jutalommal inkább a rágalmazókra próbáltak hatni a román kritika nagyjai, akik ezzel újra helyzetbe tudták hozni a Caragiale-féle „iubesc trădarea, dar urăsc pe trădători" replikáját, azaz „szeretem az árulást, de gyűlölöm az árulókat". Ugyenebben a májusi számban jelenik meg Nicolae Manolescu kigúnyolja Alex Ştefănescut címmel a díjkiosztó rövid beszámolója; többek között arról, hogy Florina Ilis újabb jutalmat vehetett át sikerkönyvéért. A Cartea Românească Kiadónál nemrég jelent meg a szerző újabb kötete Cinci nori coloraţi pe cerul de răsărit (Öt színes felhő a keleti égen) címen, amelyet Carmen Musat részletesen bemutat az Observator cultural említett számában. (A román irodalom hosszú távra megnyert egy fogadást, Literatura româna a cîştigat un pariu pe termen lung.)

A Polirom-nál hamarosan újra megjelenik Norman Manea Întoarcerea huliganului (A huligán visszatérése) című kötete. A könyvről részletes beszámolót közöl az Observator cultural már említett száma (Matei Călinescu: Reflecţii despre Întoarcerea huliganului), és kiderül, hogy milyen jelentésváltozásokon ment át a „huligan" fogalom, miféle pozitív konnotációi jöttek létre, mielőtt a szerző a kötete címéül választotta. Manea így megemlíti Mircea Eliade Huliganii (A huligánok) és Mihail Sebastian Cum am devenit huligan (Hogyan lettem huligán) című műveit, de azt is jelzi, nem egy közös fogalomra hivatkozás miatt rokonítható a három szerző. A maga módján mindenik lázadó volt, akárcsak Constantin Noica, a közismert román filozófus, viszont közel sem annyira mitizált alakok előbbiek, mint ez utóbbi, amiben különösen G. Liiceanu-nak és A. Pleşu-nak volt jelentős szerepe. A Noica alkotásai körül kialakult viták ma is a román kulturális sajtó központi témáit alkotják. Ez a szembenállás viszont csak akkor érthető meg igazán, ha elolvassuk az említett műveket és Gabriel Catalin írását a Noica-ügyről (Preludii la procesul Noica, Vatra, 1-2, 2006).