Szemle

Geréb Zita
Tiszta szórakozás
Román folyóiratok júliusban, augusztusban
A Cuvântul augusztus 8-iki száma olyan tematikus írásokat válogat egymás mellé, amelyekből kirajzolódik az ideológia és az irodalom szétválasztásának indokoltsága. Vagy: hogy bármiből lehet idővel irodalom, az igazi irodalom azonban nehezen válik egyszerű ideológiai diskurzussá.

Újfent beigazolódott a román lapok nyári számait lapozva, hogy ideológia és irodalom lehetőleg külön-külön tálalva fogyasztható. A Cuvântul, az egyik legszínvonalasabb kulturális lap augusztus 8-iki száma olyan tematikus írásokat válogat egymás mellé, amelyekből kirajzolódik az ideológia és az irodalom szétválasztásának indokoltsága: Mircea Martin O decădere a simbolicului [Erkölcsi és szimbolikus örökségünkről], Andrei Oişteanu Memorie şi ratare [Emlékezet és kudarc] cikkei, de érdemes átfutni a többi, hasonló témájú szövegen is, sőt a Bukarestről, szubkultúrákról és a triviálisról szóló izgalmas írásokkal tele előző számon is (Cuvântul, július 15). Van tanulság is: bármiből lehet idővel irodalom, az igazi irodalom azonban nehezen válik egyszerű ideológiai diskurzussá.

Amire még Alex. Leo Şerban is rátesz egy lapáttal: az ismert román filmkritikus egyik augusztusi írásának zárógondolatában jegyzi meg, hogy a filmeket az „entertainment" műfajok közé sorolják, az irodalmat viszont nem. Miért? (Periferia culturală europeană, Kulturális perifériák Európában, Dilema veche, 132, augusztus 4). A filmszakértő nézőpontja nyilván sarkított, de érdemes továbbgondolni a kérdést, vagy legalábbis a téma árnyalása kedvéért bele kell nézni a kulturális sajtóba és nem árt követni a szinte naponta piacra dobott műveket sem. Csak hogy legyen mire hivatkoznunk, ha mindenáron kategorizálnunk kell a műfajokat. Például Bianca Burta-Cernat írására az Observator cultural 78. augusztusi számában; Burta-Cernat részletes beszámolót közöl egy minden mélységet és tragikumot nélkülöző könyvről, amelynek már a túlbonyolított címe is sejtet valami „szórakoztatót" - Cora Flavian: Marta sau etiologia inconturnabilului eşec [Márta, avagy a felmérhetetlen kudarc etiológiája].

És ami az ideológiát illeti? Akárcsak a kulturális perifériák, a kommunizmus is egyik gyakori visszatérő vagy inkább állandó témája a román kulturális sajtónak. Az utóbbi időben mintha megrendelésre születtek volna a kommunista-ellenes retorikák köré fölépített alkotások, és hát úgy tűnik, valamennyi nagy sikernek örvend. A román sajtó egyre érzékenyebb a téma iránt, minden témába vágó művet nagyító alá vesz és alaposan kiveséz. Témába vág a legújabb sikerkönyv Radu Aldulescutól, az Amantul Colivăresei-vel [Colivăres szeretője] a Suplimentul de cultură, 91, augusztus 26-iki száma foglalkozik. A Cotidianul augusztusi számának interjúalanyához, a román sajtóban gyakran szereplő Norman Maneahoz szintén hasonló tartalmú kérdésekkel fordul Eugen Istodor (Cotidianul, augusztus 29). Mircea Nedelciura emlékezik az Observator cultural júliusban, a szerzőnek egy korábbi vallomását közli a lap, amelyben ugyancsak adalékot talál az olvasó a témához, amiről még mindig nem tudhat eleget (Observator cultural, 72, július 13). És a România literară legutóbbi példányait még nem is említettem: Al. Săndulescu, Cristina Chevereşan és Daniel Cristea-Enache rovatai mellett mindenképpen érdemes végigolvasni Mircea Handoca Istoria unor pagini lipsă [Hiányzó oldalak története] című írását arról, hogy mit és hogyan írt át a Humanitas Mircea Eliade Jurnalul portughez [Portugál napló] című művének kiadásakor (România literară, 34. szám, augusztus 25). Eliade naplója visszhangok sorozatát váltotta ki a sajtóban, így az elmúlt hónapokban olyan népszerű lapokban nyomozhatunk az "igazság" után, mint a 22, az Idei în dialog és a Dilema veche. Legfrissebb adatokat a Bogdan George Silion Micea Eliade şi dioptriile critice [M. Eliade és a kritikai dioptriák] az Idei în dialogban (2006/7.), valamint a Cătălin Avramescu Citim una, înţelegem alta [Egyet olvasunk, mást értünk] Dilema veche augusztus 25-iki számaiban megjelent cikkeikben találni.

És hát végül a külföldön nagy-nagy sikernek örvendő Gheorghe Crăciun Pupa russa című könyvét se hagyjuk ki, azt a könyvet, amely sokkal több, mint gyermekkor, szex és kommunizmus. Hogy miért nem túl népszerű és miért bonyolult Crăciun prózája, hogy miben rokon Nedelciuval és miben hozza a többletet Cărtărescu, mindezt pedig hogyan látják a kritikusok – kiderül az Observator cultural 72. számából. A Pupa russa különben nem túl könnyű olvasmány, próbára teszi olvasóinak tűrőképességét. Ki lehet próbálni. Entertainment ide, entertainment oda.