Szemle

Geréb Zita
Henry Miller hitelképessége
Román folyóiratok októberben

„Nincsen hiteles erotikus kultúránk", jegyzi meg Paul Cernat Realul gol-goluţ… (Az üres valóság…) című rovatában, amelyet az Observator cultural 87. számában olvashatunk a Henry Miller „felemésztő szexualitását" tematizáló műveinek kielemzése kapcsán. Hogy Gheorghe Crăciun Pupa russa és Mircea Cărtărescu De ce iubim femeile (Miért szeretjük a nőket) című alkotások mitől jelentenek többet, mint „erotikus" irodalom, kiderül a Ruxandra Cesereanu The Fuck(ing) Land és Antoaneta Ralian Provocarea lui Henry Miller című elemzések elolvasása után (Observator cultural, 87., október 26). Luminiţa Marcu erotikus regénynek nevezi az arab szerző, Nedjma regényét. Hogy a Fructul interzis (A tiltott gyümölcs) című alkotás miféle erotikus kultúráról tanúskodik, kiderül, ha párhuzamba állítjuk mind a Henry Miller-féle, mind pedig a Crăciun–Cărtărescu-féle erotikummal (Nedjma, romanul eotic al unei femei din lumea arabă. [Egy arab nő erotikus regénye], Suplimentul de cultură, 97, október 7-13).

A kulturális hitelesség egyébként nem csak az erotikus kultúrából hiányzik, hanem ugyanígy a történelmi és a politikai kúltúrában sincs jelen. Az októberi kulturális sajtóban még mindig visszhangoznak az Eliade naplója és a szerző portugáliai tartózkodását vitató, néha ellentmondásos írások.

Dan C. Mihăilescu továbbra sem tagadja a Jurnalul portughez (Portugál napló) sikerét, ahogy ezt már az Idei în dialog egy korábbi számában is kijelentette, de egy élvezhetőbb olvasás kedvéért feltétlenül elolvasni ajánlja Pierre Drieu la Rochelle naplóját is. A két naplóíró esetében a kreativitás és a szexualitás más-más értelmezést kap, így különösen Eliade naplója az egzisztencializmus újabb értelmezései felé nyit utakat (Să ne prăbuşim creând, Idei în dialog, 10, október). Ezúttal újra a România literară vállalja föl az élesebb hangot, de Mircea Handoca is csak idéz mindabból az elhallgatott adalékból, ami megint kimaradt vagy megint átértelmezve került Florin Ţurcanu Mircea Eliade. Prizonierul istoriei (Mircea Eliade, a történelem foglya) című könyvébe a portugáliai ügyekről (Mircea Handoca versus Florin Ţurcanu, România literară, 18/2006).

Úgy tűnik, C. Noica esetében szintén továbbra is fenntartható a kérdés, hogy a legionarizmusra hivatkozva „igaza volt-e?". Mint kiderül, a filozófus a saját ellentmondásaiba bonyolódik, Ion Vianu ezt próbálja kibogozni, sőt néha Liiceanu nézeteinek is habozás nélkül ellentmond (Filosoful şi pretorienii, A filozófus és a pretoriánusok, Idei în dialog, 10, október).

Mindezzel szemben Dumitru Ţepeneag naplója, Un român la Paris (Egy román Párizsban) sokkal hitelesebb és teljesebb képet ad nem csak a „nacionalizált" és „liberalizált" kommunizmusról, hanem a rendszert túlélő értelmiség működéséről is (Paul Cernat: Jurnalul unui incomod inclasabil [Egy pártatlan naplója], Observator cultural, 85, október 12-18). Ehhez hozzáolvasva a Dilema veche 142. számából a Comunismul de consum („Fogyasztott" kommunizmus) témába vágó írásait, de különösen Paul Cernat és Vasile Ernu esszéit (Dilema veche, 144., október 13) és Ion Manolescu kissé kioktató írását egy lehetséges politikai pedagógiáról, megtudhatjuk, hogy mi az, amit még sokan nem értenek, nem ismernek és nem hisznek erről a politikai és kulturális jelenségről (Comunismul pe înţelesul studenţilor [Egyetemista szempontból a kommunizmusról], Idei în dialog, 10, október).

[Ablakkép: Részlet H. Miller Ráktérítő c. könyve angol kiadásának borítójából; Képek: 1. Plakát H. Miller Quiet Days in Clichy c. regényének borítója alapján; 2. Henry Miller.]