Szemle

Geréb Zita
A hanyatlás és a harmadik Cé
Román folyóiratok novemberben

Allan Bloom könyve, a Criza spiritului american (Szellemi krízis Amerikában) nemcsak a Szókratésztől Heideggerig felvonultatott politikai filozófia és egy meglehetősen hiteles amerikai kultúra-kritika miatt lehet érdekes az olvasó számára, hanem sokkal inkább amiatt, ahogy Caius Dobrescu az amerikai szerző alkotása kapcsán megtalálja a módszeres levezetés lehetőségét két olyan jelenség között, amelyet a román szellemi hagyaték gondozói teljesen egyenértékűnek, azonos problémának tekintenek. Ilyen értelemben a De ce Noica nu este Strauss (şi nici Liiceanu, Bloom) alighanem az egyik legizgalmasabb novemberi írás az Observator culturalban. Caius Dobrescu egy korábbi könyvében, az Inamicul impersonalban (A személytelen ellenség) már próbálkozott párhuzamot vonni a Leo Strauss irányította Chicagói Iskola és az Andrei Cornea által kezdeményezett „jelenség", vagyis a misztifikált Păltiniş-i Iskola között. Így G. Liiceanu bármilyen gyakran is ír védőbeszédet Noica oldalán, ettől még a román filozófus korántsem közelíti meg Leo Strausst. A párhuzamból az is kiderül, hogy C. Noica nemcsak a kora sajátos filozófiai kérdéseinek megválaszolásában marad semleges, hanem annak a filozófiai nyelvezetnek a hiánya felől is megkérdőjeleződik a román filozófus státusa, amely egy kevesbé provinciális kultúrában is képtelen magára vonni a figyelmet. A Păltiniş-i Iskola így bármennyire is igyekszik a Strauss-féle iskola szellemi nagyságát megközelíteni vagy túlszárnyalni, sokkal inkább filológiai, mint metafizikai platonizmusával nem tud összhangot teremteni a Chicagói Iskola politikától tüzelt platonizmusával.

Az összevetés zárásaként nemcsak az az egyenes következtetés kínálkozik, hogy az amerikai szellem és a román társadalom hanyatlása közé nem tehető tehát egyenlőségjel, hanem annak a helyesen megfogalmazott önismereti kérdésnek a fölvetése is, hogy a magunk fejlődése során tapasztalt kríziseinket nyíltan föl lehet vállalni. Caius Dobrescu néha meglehetősen szarkasztikus írása mellett jóval visszafogottabb elemzések is boncolgatják Allan Bloom könyvét, így Jean Harris amerikai nézőpontból: Despre lectură (Az olvasásról), Bianca Burta-Cernat az eddigiektől teljesen eltérő nézőpontból: Ce se câştigă când ceva se pierde (Mit nyerünk, amikor valami elvész) és Nicolae Coande, aki szintén ellentmondásos nézeteket elemez ki az Al doilea declin al Occidentului (A Nyugat második hanyatlása) ugyanitt közölt írásában. Minderről tehát az Observator cultural 89. számában.

De szintén az Observatorul Cultural hozza az alig ismert, de mégis túlmitizált román filozófus, Emil Cioran Caiete (Füzetek) című művének elemzését az elfogult Adam Zagajewski Gramatica franceză I, II (Francia nyelvtan I, II) című terjedelmes, de kevesbé tartalmas rovataiban, egy zavaros Cioran-képet konstruálva abból az időszakból, amikor Cioran a német mestereket franciákra cserélte (Observator cultural, 91., 92.).

Doris Mironescu ezúttal is megnyerő ajánlattal jelentkezik, de már a szépirodalom teréről. Ion Manolescu, a Derapaj (Elcsúszás) című regény szerzője látszólag egy Cărtărescu-epigon, de Mironescu szerint olyan regénytechnikákkal bizonyítja be ennek ellenkezőjét, amelyeknek követése próbára teszi az olvasót (În căutarea Pif-ului pierdut. Az elveszett Pif nyomában. Suplimentul de cultură, 103., november 18-24.).

Paul Cernat szerint az év egyik legjobb regénye Petru Cimpoeşutól a Christina Domestica şi Vânătorii de suflete (Christina Domestica és a Lélekvadászok). Cimpoeşu egyébként M. Cărtărescu és G. Crăciun után a harmadik C, könyve pedig nem más, mint a már említett Cărtărescunál, F. Ilisnél és I. Manolescunál tapasztalt paranoiás metafikció (România virtuală şi metaficţiunea paranoică, Egy virtuális Románia és a paranoiás metafikció, 22, 872., november).

[Kép: Petru Cimpoeşu: Christina Domestica şi Vânătorii de suflete. Humanitas, 2006.]