Szemle

Geréb Zita
Ha mítosz marad
Román folyóiratok februárban

A Dilematica februári száma M. Eminesu, a nemzeti költő személyi kultuszát vitató írásokból válogat. Az indíték a költő születésének januárban ünnepelt 157. évfordulója, pontosabban azok a kulturális események, amelyek a kritikai túlkapások, a politikai fesztivitás és a kommerszbe áthajló megemlékezések miatt egyre jobban "megszilárdítják" az Eminescu-kultuszt.

Azok, akik január 30-án válogatni szerettek volna a kedvükre való rovatokból az Observator cultural honlapján, megrázó közleményt olvashattak a címoldalon: újabb veszteség érte a román irodalmi kultúrát, elhunyt Gheorghe Crăciun. Az Observator cultural 358. száma tartalmas olvasnivalót kínál nemcsak azoknak, akik ismerték Crăciunt, hanem azoknak is, akik nem ismerték őt elég jól.

Sokoldalú személyiség volt, regényein kívül esszékötetei is ismertek, fordított, az Observator cultural szerkesztője volt, ahol az utóbbi időben a Viciile lumii postmoderne (A posztmodern világ ferdeségei) címmel közölte esszéit. Mircea Nedelciu halála után Gh. Crăciun a 80-as nemzedék (optzeciştii) egyedüli stabil tartópillére volt.

A román irodalmi kultúrát érzékenyen érintő eseményre emlékezve a nemcsak ismert, hanem elismert és fordított szerzőt mint „káprázatos metaregényírót" emlegetik írótársai, kritikusai, barátai, és persze olvasói. Regényei: Pupa russa, Acte originale/Copii legalizate (Eredeti okiratok/Hitelesített másolatok), Compunere cu paralele inegale (Egyenetlen párhuzamok), Frumoasa fără corp (A test nélküli szép), Trupul ştie mai mult. Fals jurnal la Pupa Russa (A test többet tud. Álnapló a Pupa Russahoz).

A megemlékezésekben nemcsak barátokról, barátságokról olvashatunk, hanem a szerző terveiről is, így például arról, hogy tervbe volt véve a Pupa russa forgatókönyve is, de kulisszatitkok is kiderülnek, például az, hogy miért maradt ki Doina Jela, a könyv szerkesztőjének a javaslatára néhány oldal a regényből (Anamaria Pop, Nu…).

Szőcs Géza mint „nemest" emlegeti (Adio de la un nobil, Búcsú egy nemestől), Doina Jela a „profit" látja benne, esszéjében ugyanakkor a 80-as nemzedéket is a védelmébe veszi, vagyis azokat a „kispolgárokat", az írásnak azokat a „napszámosait", akiktől távol állt bármiféle önpusztítás, de „egészséges egoizmusuk" azonos mértékben nyilvánult meg valamennyiüknél. Ez Crăciuntól sem volt idegen (Un profesionist al scrisului, A profi).

Az Observator cultural egy következő számában Mircea Horia Simionescu (Paralele inegale, Egyenetlen párhuzamok) és Cecilia Ştefănescu Lunga scrisoare pentru o scurtă despărţire (Egy rövid távozásra írt hosszú levél, 359, február 15-21) esszéit sem érdemes kihagyni, akárcsak Ioana Pârvulescu Tristeţe şi seninătate (Ború és derű) és Florina Ilis Prozatorul generos (A nagylelkű) című írásait ezúttal a România literară 5. számából.

A Dilematica februári száma ezúttal M. Eminesu, a nemzeti költő személyi kultuszát vitató írásokból válogat. Az indíték a költő születésének januárban ünnepelt 157. évfordulója, pontosabban azok a kulturális események, amelyek a kritikai túlkapások, a politikai fesztivitás és a kommerszbe áthajló megemlékezések miatt egyre jobban "megszilárdítják" az Eminescu-kultuszt. A költő ma már alig éli túl a saját mítoszát. Marius Chivu esszéje eddig még nem említett szempontok felől közelíti meg azokat a lényeges kérdéseket, amelyekre az ismert Eminescu-szakértő, Ioana Bot már több ízben is utalt. A költő életművének kritikai megközelítésében az eddigiektől eltérő, a személyi kultuszt mintegy dekonstruáló sikeres próbálkozásként emlegeti a Dilema veche 256. számából a témába vágó írásokat 1998-ból (Mitul lui Eminescu, contemporanul nostru, Kortársunk, Eminescu, Dilematica, 9, február). Ioana Bot egy szinte lefordíthatatlan jelenségről, az „eminescológiáról" értekezik ugyanitt, és megjelöli az említett témakör legsúlyosabb kérdéseit, miszerint az Eminescu-tanulmányok többnyire „author-oriented", azaz a költőt és nem a költészetet boncolgatják, holott inkább a „problem-oriented" vagy „concept-oriented" megközelítések lennének célszerűbbek (În chestiunea eminescologiei, Obiectul „singular" al eminescologiei, Dilematica, 9, február).

A mai modern román kultúra azonban nemcsak a „kényelmes", de lefordíthatatlan jelenségek inventivitása miatt is izgalmas időnként, például a nyugat fele irányuló imitációs hajlama miatt. Ebből a szempontból meglehetősen izgalmas Ilina Gregoi esszéje, amelyben Caragiale vígjátéka, az O scrisoare pierdută (Egy elveszett levél) értelmezése ezúttal egy filozófus megközelítésében olvasható. Az eddig még ismeretlen szöveg szerzője Alexandru Dragomir, aki szerint a kelet-nyugat szembenállás mint a modern román kultúrának a „központtól", azaz Európától távol eső, perifériára szoruló pozíciójának a meghatározója (Modernitate în România: farsă sau martiriu? Modernitás Romániában: bohózat vagy mártírium?, Idei în dialog, 2007, február).

Kiegészítésképpen: nemrég megjelent Andrei Pleşu új esszékötete, a Despre bucurie în est şi în vest şi alte eseuri (Boldognak lenni keleten és nyugaton és más esszék, Humanitas, 2007). Ajánlott olvasmányként.

Végezetül itt a TV5 archívumából egy rövid interjú nézhető meg Gheroghe Crăciunnal 2005-ből. A szerelemről beszél benne, a lehetséges és nem lehetséges dolgokról. És a román kommunista évekről.

Nyugodjon békében!